Anya kölcsönkérte az oviból az idei rajztermésemet, hogy gyönyörködhessen benne kicsikét. Így indult. De aztán elszabadultak a dolgok: kifaggatott, hogy mi-micsoda, mikor rajzoltam, miért azt, meg egyébként is, aztán mutogatta fűnek-fának, beszkennelte, feltöltötte, és most kénytelen vagyok mindezt megosztani veletek is. Persze a szerénységem élénken tiltakozik önmagam fényezése ellen, no meg a lustaság kisördöge is egyetért aban, hogy jobb csendben ülni a babérjaimon, de azért mégiscsak az anyukám - hadd örüljön! :)

Szóval pár alkotásomat kiemelném az egész évi (pontosabban 2011 őszétől mostanáig készített, azaz mondhatni az idei "tanév") kupacból:

Ez talán a legkevésbé rejtjelezett, hiszen a zászló egyértelműen jelzi, hogy egy várról van szó, a vártámadó íjjal van felszerelve (az ott a fején nem sisak, hanem haj!), és a kép közepén egy profi hajítógép van - működés közben. (Nyilvánvalóan japán import, a méretéből kifolyólag. - a szerk. megj.) A véres csatajelenetet ellensúlyozandó, egy virágot is rajzoltam a csatamezőre - elvégre mező, nem?

A következő képen középen tűzoltó autó látható, de azt hiszem, ez egyértelmű. A további részletek kisebb magyarázatra szorulnak. Jobb oldalon égő ház, de a létráról mégis a bal oldalon látható "óriásnak álcázott égő ház" oltásán fáradoznak. (Szóval NEM lángoló hajú vidám figura! - a szerk. megj.) Apa elismerését a hangsúlyos féltengelyekkel vívtam ki... És mivel igyekszem jól szocializálódni, majd' minden képemen van napocska és felhők. :)

 Mese a kíváncsi kecskebékáról. Az oviban meghallgattuk a mesét, aztán rögtön le is rajzoltuk. Az én rajzomon a kútban békaszemek láthatók.

Anya egyik nagy ballövése következik. Meg mert volna esküdni rá, hogy a képen Vitéz Lá(j)szló pózol, a kezében pedig a csapláros néni lánykori báli legyezőjét tartja. - De NEM! Ez itt a Télapó - puttonnyal. :) Azt már mondanom sem kell, hogy óriási pelyhekben hull a hó, és az a kék ott a mi házunk. (A piros felhő és a kép jobb alsó sarkában látható mini-mikulás - feltételezem - költői túlzás... - a szerk. megj.)

Farsangi jelmezemet is megörökítettem, sőt egy kicsit fel is turbóztam sarkantyúkkal és kettőskereszttel. :) A jelmez eredetiben itt látható. (Egyedülálló megoldás a Green Screen technika. - a szerk. megj.)

Egy kis tavaszi vidámság: katica - szigorúan hat lábbal.

A következő kép vitathatatlanul az egyik remekművem. A szekéren boros hordó utazik, erre a fáj a foga a medvéknek is. A ló lábai között található harmadik medve azért olyan kicsi, mert távolabb van. Ezt jó, ha tisztázzuk. Anyának a lóábrázolásom tetszik nagyon, És hogy ez milyen mesének a megjelenítése, azt már a felejtés homálya fedi, de ha felismered a képem alapján, akkor megillet téged egy értékes ajándék - mondjuk egy személyre szóló remekmű tőlem. :)

 Egy ovis séta alkalmával meglátogattunk egy kis tavat a faluban. Igazi kuriózum volt a tónál talált szürke gém. Ezt természetesen nem mulasztottam el megörökíteni a rajzomon. Az úton a csoportommal sétálok, az óvónénik kíséretében. A kép leghangsúlyosabb része maga az Út - ezt ugye nem kell megmagyaráznom? :)

 És elérkeztünk Anya egyik kedvencéhez, amit vízfestékkel és zsírkrétával készítettem. Ezzel kívánok minden kedves rajongómnak vízparti élményekben gazdag, kellemes nyarat!