A sümegi ovisok által szervezett Oviolimpián a csapatunk (Földanya Gyermekei) második helyezést ért el! Nagyon büszkék vagyunk rá! Sokat készültünk a versenyre, pajzsot is készítettünk, betanultuk a csatakiáltásunkat, és a továbbiakban csak adtuk önmagunkat: megmutattuk, milyen erősek, gyorsak és okosak vagyunk... :)

Tíz állomás volt, mindenhol elbűvöltük a felnőtteket, annyira sziporkáztunk. Rengeteg pontot gyűjtöttünk. Volt sorverseny, futás, régészkedés, kirakó, madárvadászat, csoportosítgatás, zenélés, állatfelismerés, verselés, ízfelismerés, és még sok-sok izgalmas feladat, kérdés (főleg a természetvédelem témájában), amire persze rendszerint tudtuk is a helyes választ... :) Amíg a pontjainkat számolgatták, még egy izgalmas lovagi tornán is részt vehettünk, amit én sohasem tudok megunni... A torna végén eredményt hirdettek, és akkor kaptunk egy nagy csokitortát is az elismerő tapsok és oklevelek mellé! Azt az ebéd után rögtön be is faltuk. Az ebéd is nagyon finom volt!

A hivatalos program után sokan már hazasiettek, de jópáran ottmaradtunk, és nem bántuk meg, mert Lehel lovag megmutatta nekünk a kocsimúzeumot és a modellvasút kiállítást az óriási terepasztallal, ami teljesen elbűvölt bennünket. Ezek után még mindig nem akartunk hazamenni, visszafutottunk hát az ágyúkhoz és még sokat játszottunk együtt a pajtásaimmal. Apa is odajött hozzánk, megebédeltünk újra (az aznapi két reggeli és két tízórai eléggé kitágította a pocikámat...), és hogy még mindig ne kelljen hazamenni, felmentünk a várba. Ott Krisztián lovaggal íjászkodtam, futottam pár kört, és végül sikerült anyának hazanavigálnia engem. Hosszú és tartalmas nap volt. Még sok ilyet kívánok! :)