Sziasztok!

Bátor most igen elfoglalt, úgyhogy én írok helyette. Mivel ő már nemsokára öt hónapos nagyfiú, igen sok új képességet kell gyakorolnia.

Néhány hete Bátor megkezdte köpködő üzemmódját. Eddig csak szimplán folyt a nyála, de aztán felfedezte, hogy milyen ügyesen tudja mindenfelé köpködni is azt.

Ezen kívül már profin tud elfordulni mindkét oldalra, és vissza. Hason nem szeret lenni, én sem nagyon erőltetem neki a dolgot, de azért remélem, hogy a hason nézelődés és a hason kúszás-mászás nem marad ki az életünkből. Párszor már sikerült hasra is fordulnia, és vissza, de nem marad sokáig hason.

Sokat hasizmozik, próbál mindig felülni, de még csak a fejét és a lábait emelgeti eredményképpen. Ennyi hasazástól már bármelyik pasinak kockás lenne a hasa, de Bátor igyekszik mindeközben jócskán be is lakmározni finom tejecskéből, és emiatt az éhező kisgyerekek hasméreteit is megközelíti egyúttal. Erről jut eszembe: Egyik este majdnem halálra etettem a kisfiamat. Éktelen bőgésbe kezdett a szopi közben, nem lehetett lecsitítani, olyan elszántan méltatlankodott. Közben kiürítette mindkét cicimet, és dühösen verte a kicsi kezével a mellkasomat. Ebből arra következtettem, hogy nagyon éhes még mindig. Nem tudtam, mit csináljak vele. Ilyenek forogtak a fejemben: vajon egy gyerek éhen tud-e halni néhány óra alatt (akkor már 40 perce bőgött), illetve el tud-e apadni a tej ilyen gyorsan, egyik etetéstől a másikig. Már kezdtem beletörődni, hogy cukros vizet kell adnom neki, hogy megérje a reggelt, aztán irány a tápszerbolt. De a dráma abba maradt, egyik percről a másikra. Később rájöttem - akarom mondani a párom felvilágosított - , hogy inkább az volt a baj, hogy nem akart már enni! Én pedig rendületlenül etettem és termeltem a tejet. Hát igen, sokmindent bírnak ezek a kölykök, még az ilyen eszement anyukák mellett is képesek felnőni... :)

Egyébként nemrég óta próbálkozunk a vízivással. Viszek magammal a sétákra, mert nagyon meleg van. Közben egyszer megkínálom vízzel. Nagyon élvezi, azt hiszi, hogy egy új játékot találtam ki neki. Mindenesetre próbálunk szomjat is oltani, nemcsak lakmározunk.

Babaúszásra is járunk. Nagyon élvezi a vizet. A nagymedencében kezdődik az óra - ez minket is meglepett -, úgyhogy első alkalommal egy kicsit meg volt illetődve a hatalmas víztömeg láttán, de hamar megszokta, vígan lubickolt apukájával. Megtörtént az első merülése is, rögtön az első órán. Az oktató egyszercsak lenyomta a buksiját a víz alá, és úszott apukája karjaiba. Ügyes volt. Egy dolog zavarja csak, méghozzá az, hogy a szemébe lóg a haja... :)

Ja, azért azt sem titkolom el előletek, hogy lassú felfogású anyukájának újra volt egy ominózus esete az ártatlan kisfiával. Ezúttal halálra akartam altatni szegényt. Pár napja kezdte el, hogy nem akart elaludni az istennek se délután. Eddig minden rendben volt az alvással, egyedül aludt el, a kiságyában, rövid idő alatt, általában gond nélkül. De ezt elfújta a szél - akarom monani egy vihar. Három napig harcoltam vele, hogy újra megtanítsam szépen elaludni. Nem sikerült. De aztán rájöttem, hogy már nem akar minden szopi után egyet aludni, elvégre ő már nagyfiú. Gyorsan utána is néztem a szakirodalomban, hogy mennyit kellene aludnia napközben egy öthónapos babának, és hát pont fele annyit, mint amit én elvártam tőle. De túlélte újra anyukája hülyeségeit. Nagyon stramm kölyök... :) (Persze utána jól lehordtam a Nővérkémet, az ügyeletes szakmai tanácsadómat, hogy miért nem szólt nekem idejében erről... Szóval most lehet nekem küldeni a figyelmeztető leveleket, hogy mire számítsak a hathónapos babával, nehogy megint a Bátor türelmét tegyük próbára... :))

Szóval Bátor jól van, növekszik, gyarapodik szépen. Már 68-as ruhákat hord, a négyhónapos oltáson is túlvagyunk, a 15 hónaposig most nem nagyon fogják zargatni tűvel. Egyébként 6,5 kiló volt négy hónaposan - pelus és ruha nélkül.

Néhány szóban a szülőkről:

Úgy tűnik, kezd körvonalazódni, hogy melyikünk miben jó. A megszokottól eltérően, nálunk apa a beleérző fél, én pedig a képzett tudor - akarom mondani, már tudom, hogy mit hol kell keresni az interneten... :) Gábor és a kisfia nagyon egy hullámhosszon vannak. Egymás rezdüléseire is azonnal reagálnak. Nagyszerű élmény látni őket együtt. Sokat játszanak, röhögcsélnek, vihorásznak. És persze igen nehezen válnak el egymástól. Mondjuk ki: Bátor nagyon apás lett! Persze mint baba az én hangulataimra is nagyon érzékeny. Ha pl. dúlok-fúlok valami miatt, ő sem tud elaludni. Vigyáznom is kell, még arra is, hogy mikor mit gondolok. Nincs is ezzel semmi gond, tanulom az önfegyelmet.

A minap rájöttem, hogy nem beszélek elég szépen. Elkezdtem verseket olvasni. Mesékből is fel kell gyúrnom magam, mert nemsokára jön a mesélős időszak.

Már nagyon várom, hogy üljön, másszon, szaladjon, beszéljen, kérdezősködjön... Ugyanakkor úgy érzem, igen gyorsan szalad az idő. Amikor látok egy igazán pici babát az utcán, eszembe juttatja, hogy az én fiam is volt ilyen kicsike... :) Mennyire más volt, másképpen gyönyörű...

Hát így állunk most. A fél éves beszámolót már Bátor fogja írni. Addig is küldök az új képekből párat.

Puszi

KataMama