Ma láttam először a Balatont. Meg is fürödtem benne. Roppant érdekes volt a víz, mert nem láttam benne a lábaimat. Színes víz volt. És langyos, és egy csomóan ugrándoztak benne, meg labdáztak. És mindenki fel volt öltözve rajtam kívül. Ezt mondjuk nem értettem, de majd gondolkodok rajta...

A következő kép annak bizonyságául szolgál, hogy én már ilyen zsenge korban felkerülhettem a dobogó tetejére - és mindehhez nem kellett mást tennem, mint berotyizni a pelusomba, hogy ezen a kíváló pelenkacserélő felületen találjam magam. Próbáljátok ki, hátha nektek is bejön ez a trükk. Egyébként a táblákon szereplő olimpikonok történetei ennek nehezített változatát tanúsítják. :)

Egyébként kölyök edzőtáborban voltam Zánkán. Az edzés is jó volt. Szabolcs bácsi tartotta. Az a sok gyerek mind szót fogadott neki. Mondjuk nem csoda, én is nagyon bírom a búráját... :) Jókat játszottak. Ez az edzés csupa móka és kacagás. Én is szeretnék járni.  Majd megkérdezem Aput, mikortól mehetek.

 

A fenti kép az alatt a fa alatt készült, ahol annak idején Anya pocakjában rejtőzve le lettünk már fényképezve. (Ezt Anya fontosnak tartotta közölni veletek. Bocs. :) )

Ez igazán pörgős nap volt. El is fáradtam. Jó éjt mindenkinek!

Bátor