Augusztus végén látogatóban voltam a mohácsi mamánál.
Sajnos Apu vb-szereplése nem jött össze idén, de "öröm az ürömben" - így lehetőségünk nyílt hazalátogatni pár napra Mohácsra mamázni és dédizni. (Judit nagynénivel és Tomikáékkal egyébként is szoktam találkozni, mert eljönnek hozzánk néha, de ha a mohácsi távolságot nézzük, kis jóindulattal még azt is mondhatom, hogy gyakran. De a dédit és a mamit igen ritkán látom, és többnyire akkor is csak futtában.)
Éva mama nagyon örült nekünk, sokat játszottunk együtt. Rengeteg konyhai sürgés-forgás tennivalója mellett szakított rám is időt rendesen. (Nemsokára már a főztjét is megkóstolhatom... :) )
Tomikáék is bejöttek látogatóba Mohácsra (ők ugyanis Bárban laknak, a szomszéd faluban), jókat kergetőztünk a járgányokon a nappaliban.
Dédikénél is voltunk látogatóban. Sajnos ő nemrég eltörte a lábikóját egy veszélyes öntözésnél, de nagyon gyorsan gyógyulgat, és már szinte száguldozik a Droot Samara-jával, amit mások nemes egyszerűséggel csak járókeretnek hívnak. Ilyen stramm csajszi az én mohácsi dédikém! (A képen egyébként Apa nagynénjének, Nenának az ölében ülök.)
Gizát és Ádámot is meglátogattuk egy futó zápor erejéig, ők Apukám keresztszülei, és nagyon jó arcok. (Gizával van egy fénykép a Rajongóim tablón!)
Sokmindenre nem jutott idő ebben a szűk három napban, de mindenképpen érdemes volt megtenni a nagy utat. Remélem hamarosan újra látom őket.
Az út egyébként azért is volt olyan hosszú, mert "hazafelé" beugrottunk Bubuékhoz Csepelre. Sajnos én éjjel lázas voltam, mert egy kicsit meghűltem, ezért nem maradhattunk sokáig. Pedig Anya tervezte, hogy elmegyünk baba-mama-jógára, meg a Döndit is megleptük volna a munkahelyén, de ez mind elmaradt. Sebaj, majd legközelebb...
Utolsó kommentek