Jeles hófordulóm alkalmából ismét Anya kápráztat el Benneteket az életeseményeim ecsetelgetésével. Olvassátok szeretettel.

Ja, és ha már ilyen nagy nyilvánosságot kapott a magánéletem, akkor használjuk is ki! Úgy tudom ugyanis, hogy Rékus uncsinővérkém a kilencedik hófordulójára tortát kapott Bubutól. Én nem kaphatnék?... Szóval, kedves Barátaim, tessék kiállni a jogaimért, mert én még kicsike vagyok...

Kilenc hónapos lett. Bizonyos szempontból már kétszer annyi.

Mostanában többször eszembe jut a pocakos időszak boldog várakozása, felhőtlen hónapjai. Tudtam, hogy gyönyörű kisfiam születik majd, de hogy ennyire... :) Óriási öröm vele lenni. Imádom minden porcikáját. A fényképek, amiket láttok, csak halvány utánzatai az eredetinek, annak a csodálatra méltó lénynek, akit igen nehéz feladat néhány mondatban, néhány pillanatfelvétellel bemutatni.

Megpróbálok egy kicsit mélyebb betekintést engedni azokba a fent említett "porcikákba":

Bátor jobb combján van egy anyajegy! Így derült ki, hogy az anyajegyet miért hívják annak, ami. Hát mert Bátor anyukájának is pont ugyanott van egy ugyanolyan. Az mellékes körülmény, hogy ezer másik is van még körülötte, de AZ az anyajegy pontosan ugyanolyan... Szóval ez az anyajegy ott virít a combja elülső felszínén - letagadhatatlanul, ellentmondást nem tűrőn. Mondhatnám róla, hogy barna színű, kb. egy milliméter átmérőjű, de ez nem tükrözi azt a csodát, ami felkél az anyai szívben, amikor ránéz... Egyébként próbáltam lefényképezni, de nem lettek jó képek, és közben rájöttem, hogy úgysem tudja visszaadni a kép a lényeget. De valószínűleg ez csak nekem ilyen fontos.

A másik fontos "porcika" Bátor mongolfoltja. Nem hiszem, hogy sokan tudnák közületek, mi az a mongolfolt. Pedig hazánkban igen gyakran fordul elő a kisbabák keresztcsontja fölött. Ez egy babatenyérnyi kékes elszíneződés a bőrön vagy a bőr alatt, hasonlóan ahhoz, mintha beütötte volna. De nem múlik el, csak legkésőbb négy éves koráig. Addig fokozatosan elhalványodik és egyre kisebb lesz. És ami a lényeg, ez a halvány folt nem mást jelent, mint azt, hogy a baba ereiben mongol vér is folyik! Szóval mongol ősökre utal. Na és mely országokban a leggyakoribb (ha jól emlékszem 0,2-0,4%)? Természetesen Magyarországon és Japánban... :) Bátor mongolfoltja egyébként elég visszafogott árnyalatú, mondhatni korántsem hivalkodó - olyannyira, hogy Apuka többször kétségbe is vonja a létét, de én mindig vehemensen megvédem. Mert az ott van, és punktum. Aki nem hiszi, járjon utána!

Egy harmadik példa a csodálatos momentumok közül: Bátor bal lábán kissé fésületlenek az ujjacskák. Alig észrevehető, ám annál bájosabb. Eleinte mindig meglepett, amikor megláttam, és meg is szomoltam párszor az ujjacskáit, de mindig öt volt... :) Én már azóta annyira megszoktam, hogy csak ritkán tudatosul bennem is, amikor ránézek. Pedig kellene, hogy mindig ugyanúgy tudjak rácsodálkozni ezekre a dolgokra. Szeretném megőrizni magamban. Hát, egy darabig. Mert azért egy kicsit furcsa lenne, ha a negyvenes, többszörös családapa fiamra ránézve rögtön apró ujjacskáinak bohókás fésületlensége jutna eszembe... :)

Mielőtt nagyon elérzékenyülnék, átváltok komolyabb témákra. Fontos rádöbbenésemet megosztom veletek is:

Nem az anyai szeretet a feltétlen, hanem a gyermeki! Bármennyiszer porszívózom ki az orrocskáját, és bármennyire utálja is, közvetlenül utána újra rettenetesen szeret engem. És ez egy fontos felfedezés. Az élettől tanultam, nem könyvszagú idézet...

Egyébként az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy például éjszaka, ha már két órája játszuk azt, hogy húszpercenként át kell hozzá menni valamiért, akkor nem jut eszembe félkómás dühömben, hogy az anyai szeretet márpedig igenis feltétlen! Belső morgolódásomban elmerülve néha még be is próbálkozom egy kis megfegyelmezéssel, de nem szokott hatni, elvégre neki is éppen valami sürgős kielégítenivalója van, és nem a szófogadáson dolgozik teljes lényével, de hát ez van. Szerencsére csak néha, például nagy utazások után, amíg vissza nem zökken a rendszerünkbe.

Ezzel el is árultam, hogy van nálunk valamiféle rendszer, ami persze folyton változik, ahogy Bátor nő, mi pedig okosodunk... :) Naponta ötszöri étkezés - ami inkább tizenkettő, mert mindig van szopi is, plusz az éjszakai szopizások. A szoptatást most élvezem a legjobban - a problémákat mind megoldottuk rég, tejci is van még elég, Bátor is nagyon belejött, minden olajozottan működik. A hozzátáplálás is nagyon jól megy, Bátor nyitott minden újra, de a krumplit mindig kiszúrja a kajában, és azt nem komálja. Fogacska még nincs, úgyhogy pépeset vagy villával törtet eszik. Cumisüvegből még rengeteget iszik, de pohárból is kortyolgat az evések után.  Alvás napi kétszer, most már általában tízórai után egy hosszabb, uzsi után egy rövidebb, de ez gyakran változik.

Vannak rendszeres játszópajtások is! Majd` minden héten találkozunk Titikével (eredeti nevén Hanna, nemsokára két éves lesz), aki a legbájosabb kislány az utcánkban. Már puszit is kapott tőle Bátor, de nemigen tudott még vele mit kezdeni... Majd Apa ad neki tanácsot... :) Dorka (huszonéves hölgy, sajnos Bátor kicsit fiatal hozzá) minden kedden délután jön hozzánk, és játszik Bátorral, amíg lent az udvaron gyakorolunk.

Bátor is sokat gyakorol, nem is igen akar fekve vagy ülve lenni, mert az állás és járás technikáit csiszolgatja. Vezetve tökéletesen közlekedik, bútor mellett is megy pár lépést egyedül, jobb periódusaiban pedig még egy kézzel is lehet vezetgetni. Percről-percre ügyesebb! Igyekszem készenlétben tartani a kamerát arra az esetre, ha felállna egyedül a játék közben - nagyon remélem, hogy nem mulasztom el a jeles alkalmat.

A mega-hablaty üzemmódra is egyre gyakrabban átkapcsol, és én minden percét nagyon élvezem. Általában egy kukkot sem értek belőle, de mindig úgy válaszolok neki, mintha értettem volna, és így elég vicces párbeszédek alakulnak ki - néha olyan döbbenten néz rám ilyenkor, mintha kétségbeejtőnek találná az elmeállapotomat... :) Én viszont jól szórakozok!

Mindent összevetve tényleg elég jó móka ez a babázósdi, főleg, ha nem veszem túl komolyan a háztartást mellette, mert akkor megőrülnék. Azért kezdek ebbe is belejönni, egyszer már pogácsát is sütöttem... :) Úgyhogy ha netán látogatóba szeretnétek hozzánk jönni, nem hátrány, ha előtte bejelentkeztek, hátha tudunk készülni valamivel a fogadásotokra - ez persze nem ígéret, csak mézesmadzag... :)