Igaz, már a tavalyi télen is láthattam havat, de én nem emlékszem rá. Valószínűleg akkor még megkíméltek a hógolyózás örömeitől...
Most viszont végre lehetőségem nyílt rá, hogy testközelből megismerhessem ezt a furcsa, hideg, fehér jelenséget.
Sok hó volt, friss hó, Apa ügyesen összegurított három óriási hógolyót, egymásra tette őket, Anya segített kidíszíteni, és a végeredmény egy barátságos hóember lett. Se nem túl hétköznapi, se nem túl extrém. Nem sárgarépából volt az orra és törött lábosból a kalapja, ahogy azt a meséskönyveimben láttam, de legalább volt neki valami szimbolikus odabiggyesztve... :)
Íme az eredmény:
Utolsó kommentek