Bátor naplója

Anyukámnak uncsitesótalálkozója volt Andráséknál.

Minden évben más rendezi meg, és majdnem (sajnos csak majdnem!) mindenki el szokott jönni. Nekem ez volt a második ilyen talim, mert Anya pocakjában már részt vettem tavaly az ajkai talin Erikáéknál. 

Íme a bizonyíték:

Idén András és Hajni rendezték meg, a szép új házukban. A kislányukat Nonónak hívják, nemsokára kistestvére lesz. Ők az én másodunokatestvéreim. (Természetesen ezt én még ki sem tudom mondani, nemhogy leírni, és még sejtéseim sincsenek e hosszú szó jelentéséről... :) )

Mi egy kicsit késve érkeztünk, mert még fontos aludnivalóm volt délután, aztán amikor felébredtem, gyorsan átcuccoltunk a szomszéd utcába, és ott kaptam meg az uzsimat. Teli hassal mégiscsak jobb játszani... :)

Ott volt Rékus is (ő első-uncsitesóm nekem), Hanna és Kicsi Tamás, valamint Encsi és Ancsi. Ancsi baba a legkisebb most közöttünk (leszámítva Nonó kistestvérét, aki még nem bújt ki a pocakból...), aki a nővérének köszönhetően Piszihugi néven fut.  Ja, és mindenkinek ott voltak a szülei.

Nekem csak Anyukám volt ott, mert Apu dolgozott. Először egy kicsit el is voltunk "apátlanodva", de aztán Tamás bácsival, Hannával és Kicsi Tamással nagyon jót játszottam. Tominak még egy puszit is adtam, olyan jól összemelegedtünk.

Egyébként szeptemberben volt a nagypapám unokatestvér-találkozója is, ott aztán sokan voltunk! Sümi Papa összes unokatestvére a fel- és lemenőkkel együtt! Jól éreztük magunkat a hihetetlen forgatagban, bár sok idő nem volt a mulatozásra a két alvásom között...

Remélem, hogy még sok ilyen rokonság-összejövetelben lesz részem, még ha nem is tudom mindig pontosan, hogy hányadíziglen állok a hányadán a kicsodával is... :)