Na jó, nekem az első, de ha a pocakban töltött időszakot is nézzük, akkor már a --- második?... :)
Úgy volt, hogy csak benézünk Anyával. Aztán olyan jól éreztem magam, hogy inkább ottmaradtunk az elejétől a végéig. Az nem semmi ám egy ekkora babának, mint én!...
Egy óriási teremben vagy ezer (nyolcvan?... :) ) óriási harcos küzdött meg egymással. Bevallom férfiasan, hogy a küzdelmeket én csak félszemmel nézegettem, mert annyi minden más lekötötte a figyelmemet....
Ott volt például a Zoárd-Haver! - Ő lett volna az én súlycsoportom (és korcsoportom), de hiába álltam fel többször is a mérlegre - ráutalásképpen, senkinek sem esett le a tantusz... :( Sebaj, a szőnyegen azért mégis kipróbáltuk egymást - szigorú szülői felügyelet mellett!
Az úgy volt, hogy egyszercsak meglátta a kezemben a kölesgolyócskáimat.
Annyira sok volt az élmény és a játszanivaló, hogy egy kicsit dél körül már el is fáradtam, pihenőre tértem a cselgáncs iroda tárgyalóasztalának közepén. Alig bírtam elaludni a sok fényes serleg és érem között! Anya szerint jó, ha egy kicsit szokom a közeget, hátha az én szobám is ilyenekkel lesz egyszer tele... :)
Anya üzeni minden kedves jelenlévőnek (szülők, versenyzők és rendezők, akik olvassátok ezt a beszámolót), hogy aki fényképezett a nagy eseményen, és esetleg rendelkezik olyan fotóval, amin én is látható vagyok, az legyen kedves eljuttatni azt nekünk, hogy konzerválhassa azt is a "Bátor-Arhívumban". - Köszönjük szépen!
Utolsó kommentek