Összeszedtem a bátorságomat, nekivágtam a nagyvilágnak.

Néhány lépést már eddig is tettem önállóan, de mindig csak akkor, ha éppen nem figyeltem oda eléggé, és véletlenül léptem párat. (Anya már ennek is nagyon örült...) De azért én ennél óvatosabb duhaj vagyok, ha észrevettem magam, mindig gyorsan lehuppantam a fenekemre. Ott mégiscsak biztonságosabb...

Ma már azonban végre elhittem magamról, hogy igenis meg tudom csinálni. Stabilan álldogálok, és el is merek indulni "ából-bébe". Na azért nem árt, ha egy kis csalit is bedobnak jó szüleim... :)

Apa már mondogatta pár napja, hogy "születésnapjára járni fog" - és Apának mindig igaza van!

Anya nagyon büszke rám, szorgalmasan pakolgatja össze a dolgokat, amiket megkaparintok és elszórók a lakásban, és közben egész biztosan nem is haragszik rám...

Szóval holnapután leszek egy éves nagyfiú, és TUDOK JÁRNI!!! - Ez az én ajándékom a vendégeimnek, akik eljönnek a születésnapomra. Szeretettel várlak Benneteket!