Hogy is van ez? A születésem napja pont egy éve volt. Akkor ez most mi is? Ja, az első évfordulóm! Megfordul az évem? - Jaj, ne! Akkor visszafelé fog menni, és én egyre kisebb leszek, egyre kevésbé tudok majd járni és mászni, egyre pépesebb és uncsibb kajcsikat fogok kapni, aztán csak alszom naphosszat, és azon a szűk járaton vissza kell bújnom a sötét helyre?! Hát, nem is tudom. Inkább ne forduljon meg, menjen tovább ugyanígy. És akkor jöhet majd a második és a többi - micsodám is? A NAPOM!

Már egy éve itt vagyok köztetek! Jó sűrű év volt, igaz? Rengeteg dolog történt velem, nem is tudnám mindet felidézni (elolvashatjátok az eddigi bejegyzésekben...). De az eredményeimet felsorolhatom, ha nem bánjátok.

Sokmindent megtanultam egy év alatt:

Legfrissebb képességem, hogy tudok járni!!! Ezt gyakorlom naphosszat. Mászni is tudok természetesen, amely képességem még mindig jól jön a hosszabb távokon... Fel tudok mászni Anyáék ágyára, igaz, hogy az egy kicsit alacsonyabb, mint a többi ágyikó... :) A lemászáshoz kérek segítséget, Anyu szerint ezt bölcsen teszem, mert beüthetem a buksimat egy rossz lehuppanásnál.  - Néhányszor meg is "kóstoltam" már a parkettát, de eddig még minden ilyen katasztrófán hamar túltettem magam, nem gátol meg a folyamatos testgyakorlásban.

Ügyesen megtanultam úszni, bár mostanában inkább csak akkor tekerek, ha már nagyon muszáj, mert víz alá kerültem. Egyébként elkényelmesedtem, és csak lebegni és pancsolni szeretek. A hintázással ugyanez a helyzet: először hajtottam magam szorgalmasan, de ma már csak hátradőlök, és hagyom, hogy Anya lökjön... Lovon is ültem már kétszer, úgy értem, igazi nagy lovacskán. Azt nem állítom, hogy lovagoltam is, de Apa megígérte, hogy majd megtanulunk együtt.

Inni nagyon sokféle módon tudok: ciciből, cumisüvegből, csőrös pohárból és pohárból. Próbálkozom az üvegekkel is, de Anya szerint még korai...

Evési szokásaim is egyre színesednek. Reggel és este még szopizok, de már igazából csak az Anya kedvéért. Pépeset már nagyon tisztán eszem - persze attól is függ, hogy ki etet... :) A falatkákat ügyesen betuszkolom a szácskámba, sőt, a kiskanállal is be szoktam találni, igaz, hogy addigra az eszi többnyire leugrik róla, de ez nem az én hibám, miért ugrál annyira... (Egyébként három és fél fogam van, az a bizonyos fél éppen most jön kifelé, már nem sok kell neki szerintem.)

Tapsolni is szeretek, főleg, ha valami jól sikerül. Az ovációt mindig elégedett mosollyal nyugtázom, és bíztatom a rajongóimat a további tapsolásra....

Huncutul rákacsintok Anyára, így tudom megelőzni a szigorkodásait, mert akkor úgyis elolvad hirtelen. Ezt a trükköt Apától tanultam.

Puszizkodni is tudok. Bár Anya szerint egy kicsit nyálas az aktus. De amit szeretek azt rögtön meg is puszilom, amint meglátom. Anya és Apa (különböző testrészei) gyakran kapnak puszit, meg a játékaim is szoktak kapni, néha az ajtó is. - Szóval ne bízza el magát senki, akinek adtam már puszit... :)

Tökéletesen meg tudom mutatni a dolgokat, amiket akarok - megközelíteni, megnézni, megfogni, megenni, megcsodálni. Az "ózást" és a mutogatást figyelemelterelésre is használom, ha kell.

Játszani mindennel tudok (vagy tudnék...), és különféle módokat találok ki erre is. Például tudok kisautóval labdázni, bögrével és kiskanállal zenélni, könyvecskével vagy csavarkulccsal püfölni bármit, pingponglabdákat rágcsálni, rágókákat úsztatni a vízen, habból szakállat növeszteni, zoknikat dobálni a fotel mögé, ceruzával vezényelni, stb.

A leghűségesebb pajtásom Barni, a rénszarvas. Együtt alszunk, együtt játszunk, együtt utazunk mindenhova. Igencsak strapabíró barát!

Hát, ezek lennének talán a legfontosabb információk, amikkel egy korombeli szolgálni tud az önéletrajzában. Ha egy kicsit jobban fényeztem magam a kelleténél, nézzétek el nekem! Vagy inkább ellenőrizzétek az állításaimat személyesen! :)