Együtt tapossuk a vizet az usziban jóideje, de én még Mihályfáról ismerem, mert Géza bácsi és Marika néni szomszédjában lakik.

Martin egyébként nagyon ügyes vizicsibe, élvezi is nagyon az uszikat, legalábbis nagyon vehemensen csapkodja a vizet, és közben még vigyorog is veszettül, meg kiáltozik jó hangosakat... :) Szóval élmény vele a pancsolás.

Meghívott többször is az otthonába, mondván, hogy megmutatja a játékait, és én rögtön be is kaptam a horgot, s az első adandó alkalommal meg is ragadtam a lehetőséget a látogatásra. Hűűűűűűűűűű, milyen kafa játékokat láttam én ott! Jónéhányat ki is próbáltunk együtt, még a lovára is engedett felülni. Eleinte fogta ugyan a kantárszárat, nehogy eliramodjon velem az esetlegesen megvadulni szándékozó lovacska, de aztán látta, hogy otthonosan mozgok a nyeregben, így szabadon vágtathattam egy "kört" a nappaliban.

 

Mivel ilyen példásan önzetlenül engedte, hogy átmenetileg bitoroljam a játékbirodalmát, hálából beavattam őt a mélymeditációs praxisom egyik alappillérébe, és megmutattam, hogyan kell elzengetni háromszor a mágikus "Mmm"-mantrát. Ő eleinte nyitott szájjal (és szemmel) próbálkozott, és hát ugyebár a mágikus labiálist úgy elég nehéz előcsalni, de majd sok gyakorlással biztosan jobban fog menni neki is... :)

 

Fent vázolt vendégszereplésem után pár nappal viszontvendégül-láthattam Martin pajtásomat az én szerény hajlékomban. Uszi után felugrott egy kis közös ejtőzésre. Anyukája és nagynénje is elkísérték. Anyukáját egyébként Mannának hívják, és ezt a nevet még nekem sem nehéz megjegyeznem, mert a mennyei mannáról mindig eszembe jut, valahányszor találkozunk.  Közvetlen asszociációm egyébként - teljesen érthető módon - ama tapasztalati tényeken alapul, melyet minden kebelbarát, tejcsárdába (valaha) járó emberpalánta "megkóstolhatott" már élete korai szakaszában, s amely élményeim nekem sajnos (!) már a múlt ködébe kezdenek veszni, ugyanis már nem szopizok... :(

Lényeg a lényeg, nagyon jól éreztük magunkat Martin pajtásommal nálunk is: hancúrpartiztunk a hálóban a nagy ágyon, megmutogattam a szobácskámat, kipróbáltuk a nappaliban lévő játéksokaság néhány tagját, és mindeközben türelmesen vártuk, hogy Apa elkészüljön a fincsi palacsintával. Martint búcsúzásképpen megajándékoztam a szülinapi kellékekből újrateremtett óriás lufirózsám egy fehér szirmával. Remélem sokat fogunk még együtt játszizni!