Vadpörkölt

Már számtalanszor megcsillogtattam konyhaművészetem éppen csak rügyezésnek indult szárnypróbálgatásait, de Anya olyan későn kapott észbe...! Szóval elég sok receptről lemaradtatok, amiket már megmutattam Anyuéknak a játszadozások alkalmával, de most végre lejegyzte az utánozhatatlan vadpörköltem receptjét. Én általában egyébként egy ételt csak egyszer készítek el, a következő főzés alkalmával már más hozzávalókat kutyulgatok a titkos kevergetési technikámmal, ezért nagyon résen kell lenni, amikor éppen fellebbentem a fátyolt őstehetségemről!

Tehát a hozzávalók:

fél deka jegesmedve (Rékus kedvéért: Jemme), fél deka viziló (nálunk Ubul néven fut), fél deka puputeve (lehetőleg kétpupú), egy csipet varázspor (kizárólag a naplómat gyakran olvasók számára árulom el, hogyan készül!), ihletett hangulat a végső ízhatás kedvéért, valamint további főzési trükkjeim pontos ismerete... :)

Még néhány jótanács az elkészítéséhez:

Érdemes műanyag edényben készíteni, mert akkor az alsó szomik (nálunk például kedves Bea és Tamás) talán kevésbé lesznek morcosak, ha véletlenül jónéhányszor leejted a főzés közben - ez egyébként a leggyakorlottabb kutyulkavargatóval is előfordul, nincs ok a szégyenkezésre. Keverkutyulgatás közben érdemes többször is megkóstolni a művet, hogy ellenőrizhesd az ízek kibontakozását - kedves jópajtásokat is érdemes megkínálni, mint pl. Anyát, Barnit, Oroszlán-Boroszlánt, Lilit és Lalát vagy a mindig éhes Micimackót, közben pedig hangos "Memme!" felszólítással figyelmeztetni a megkínáltakat a megtisztelő feladatra, mely révén értékelhetik a művet, és kifejezhetik rettentő nagy csodálatukat a főzőtehetségemet illetően, pl. így: "Hmmm. Nagyon finom...."

Tálalási javaslat:

Megfelelő irányú és számú kutyulkavargatás után a késznek nyilvánított vadpörit a megfelelő helyre tálaljuk (értsd: kiborítjuk) - ez lehet akár egy szép tiszta asztalterítő is.  Még néhány kivirkavar után a láthatatlan, de annál fenségesebb szósszal megöntözzük, és már fogyasztható is. Jó étvágyat kívánok hozzá!