Ez a pókom becsületes neve. Ugyanakkor a becsületes pókom neve is ez.

Ő a fürdőszobánkban lakik, a kád egyik sarkánál. Anya szerint szúnyogokat (gondolom, addig böjtöl, amíg meg nem jelennek), hangyákat és legyeket (nyilván ezért nem találkozom velük itthon) eszik, úgyhogy nagyon hasznos háziállat. Egyébként elérhető helyen van számomra, tehát bánthatnám, de én nem bántom, mert én nem vagyok "olyan". Néha meglátogatom, ellenőrzöm a hálóját (azaz megpiszkálom, de Anya szerint azt sem szabad nekem), mondok neki pár kedves szót.

Én neveztem el. Már egy ideje itt lakott nálunk, amikor Anya úgy gondolta, ha már így hozzánk nőtt, és ilyen sokat segít a háztartásban, ideje lenne elneveznünk. Meg is kérdezte, hogyan szeretném hívni, én pedig rögtön rá is vágtam, hogy "Lüpf!"

Petra hercegnőm egy ideig félt tőle, de Anya elmagyarázta neki, hogy nekem még sejtésem sincs arról, hogy a pókoktól félni lehet, úgyhogy helyesebb, ha inkább nem is mutatja, hogy esetleg ő tartana Lüpftől egy kicsit. Azóta sem nem mutatja, sem nem fél. (Arachnofóbiából végleges kigyógyítás Anya Blogadminnál jutányos áron, csak most, csak neked, csak itt!)

Lüpf egyébként Anya cinkosa is egyben, ugyanis amikor én nem akaróddzok kimászni esténként a kádból, Anya csak annyit mond nekem: "Bátor! Mit csinálhat most Lüpf? Megvan még? Itthon lehet? Nézzük csak meg gyorsan!..." - Én pedig a kíváncsiságomnak köszönhetően rögtön besétálok a csapdába. Felállok a kádban, kihajolok, hogy lássam Lüpf hálóját, onnan pedig már könnyű dolga van Anyának, kikap gyorsan a kádból, esélyem sincs visszahuppanni a fenekemre, hirtelen a törölközőmben vagyok, és akkor már késő...

Lüpf pajtásommal tehát vigyázni kell, ezt már megtanultam.

Képet is mutatok róla: