Idei első* nyaralásomat Zoárd barátommal töltöttem Balatonszárszón.
Zoárd nagymamája és nagypapája ugyanis ott laknak egy csodálatos kis paradicsomban. Náluk vendégeskedtünk anyukáinkkal néhány napig. Ildikó néni csuda finom ételekkel táplálta testünket, és egész nap megannyi kalandban volt részünk, úgyhogy elmondhatjuk, hogy testileg és szellemileg is rengeteget gyarapodtunk a négy napos nyaralás alatt.
Anyukámmal külön szobát kaptunk, de Zoárddék szobájával egybe lehetett nyitni arra az esetre, ha valamilyen közös rosszalkodnivalónk akadt volna. A nappaliban talált helyet a játékos ládánk, amelybe Zoárd is és én is minden "vagyonunkat" beleszórtuk, majd közösen "ga(rá)zdálkodtunk" belőle az esősebb napokon.
A nyaraló udvartartásához tartozott még a két házörző kutyus: Berci és Boci. Fontos leírnom az utókor számára, hogy Boci kutyus, aki a nappaliban aludt, tehát csak egy ajtó választott el minket tőle, még hangosabban horkol, mint Apa és Anya együttvéve!
Esténként a cicák is tiszteletüket tették a konyhában: Cili, Dodó és ... a harmadiknak Anya elfelejtette a nevét, én meg csak majd akkor árulom el, ha megtanultam beszélni... :)
Apáink a faluban nyaraltak hatvan másik gyerkőccel edzőtábor címen, úgyhogy néha mi is meglátogattuk a sátortáborukat, sőt a strandon is voltunk együtt.
A víz nem volt kellemesen melegnek mondható, mert azokban a napokban sokszor esett az eső (egyszer még mi is eláztunk!), de azért a sekély részen jókat pancsoltunk Zoárddal. Zoárd még a hattyúkat is megetette.
Nemcsak a Balcsiban pancsoltunk együtt pajtásommal, egyszer a kádban is kipróbáltuk, de az nem volt olyan vicces, mint az iszappal dobálózós, mások várát összedöntős, anyukákkal kergetőzős balcsizás.
Az udvaron lehetett vég nélkül motorozni, időnként persze a motorokat cserélgetve, mert a más motorja mindig zöldebb, és ez Zoárd barátom motorjára különösen igaznak bizonyult, ugyanis valóban zöld színű... :)
Ildikó néni egyszer meglepett bennünket egy krétásdobozzal, úgyhogy kiélhettük művészi hajlamainkat a garázs előtti aszfalton. Rajzoló tehetségemről egy külön beszámolóban lebbentem le a fátylat, de előlegbe azért ide is befér egy kép, ahogyan éppen a vonalvezetést magyarázom az érdeklődő közönségnek:
Az egyik fa árnyékába csalogató homokozót se felejtsem ki a beszámolómból, mert abban igen kellemes perceket töltöttünk kedves barátommal, a homokszemcsék rendeződésének valamint egymás jellemének titkaiban mélyen elmerülvén... :)
Zoárd gyönyörű kocsijával is utaztunk egyszer, igaz, csak kapun belül, mert akkor én még nem értettem pontosan, hogy miért is kell nyugton ülnöm a fenekemen egy ilyen izgalmas járgányban...
Az esős idő miatt sajnos sokszor a ház falai közé lettünk volna kényszerítve, ezt ellensúlyozandó egyik délelőtt elutaztunk a táborozókkal Siófokra a gyönyörű Galenius fürdőbe egy kis élménypancsolásra. Meglehetősen jól szórakoztunk, csak az autóba ne kellett volna utána visszaülni...
Az egész nyaralásban igazából csak az autózásnak nem kellett volna benne lennie, vagy Szárszó ne lenne ilyen messze, nem is tudom...
Mindent összevetve csodálatos négy napban volt részünk, sajnos túl hamar eltelt. Zoárd barátomnak ráadásul még egy csúnya vírus is rontotta a kedvét, de remélem azért még sokszor lesz részünk egymás társaságában. Köszönet mindenért a nyaralás ötletgazdáinak és fő szponzorainak: Zizi néninek, Ildikó néninek és Gábor bácsinak! Nagyon jól éreztük magunkat!
*Az idei nyár többi kalandjához még gyűlnek az ötletek, be lehet szállni...
Utolsó kommentek