Imádok enni! Sokszor, sokat, sokfélét.

Szerintem az egyik legjobb dolog az emberi létformában, hogy nemcsak annyit ehetünk, amennyi szükséges, hanem annál jóval többet, finomabbat, változatosabbat... :)

Mert hát, ugye, egy háromfogásos ünnepi ebéd után ki tud még a tortának is ellenállni? De ha csak a szürke hétköznapoknál maradunk, akkor is! A hűtőben Anya egészen biztosan tartogat még számomra túrórudit is, amit még az én babanyelvem is egyre pontosabban határoz meg: "túró" (régebben csak annyit kellett mondanom, hogy "tú", és már értették is).

A túrós palacsintát is nagyon szeretem! Palacsintakirály vagyok! De ezen nincs mit csodálkozni, nálunk ennek családi hagyományai vannak. Szerencsére a "palacsintakirály" titulus még nem volt eddig foglalt, csak a "palacsintakirálynő"... :)

De szeretem ám én a (roppant egészséges!) gyümölcsöket is. A citromtól a dinnyéig mindet. A ribizlit és a málnát magam szüretelem a bokrokról, amíg észre nem veszik, és rám nem pirítanak.

Étteremben sem hozok szégyent a szüleimre, szépen ülök a helyemen és követelem a kajámat. Aztán megunom, és amíg az enyémet ki nem hozzák, kuncsorgok Apáéból. De azt sem egyszerű megenni, mert az meg nagyon csípős. Igaz, ezt úgysem érzem, mert ugyanakkor nagyon forró is... :) Mindenesetre én fennhangon követelem, könyörgök az újabb és újabb előleg-falatkákért, mint aki még sohasem evett életében.

Szóval én igazán hálás közönség vagyok, bármit hozhattok nekem ajándékba enni... :)