Van egy kék sportmotorom.

Imádok vele száguldozni! - És már tudok is.

Régebben a játszón a Csabi motorját szoktam kölcsön kérni, és csak trónoltam rajta, mert még nem tudtam annyira biztosan bánni a lóerőkkel. De már a saját mocimmal is kitűnően tudok bánni, és eme ugrásszerű fejlődésemen felbuzdulva Anya bevállalta velem a városi futamot.

Motorral mentünk be a városba. Félő volt, hogy esetleg hazafelé - mivel dombnak felfelé kell vissszajönni - majd Anyával cipeltetem a motoromat, rosszabb esetben magát a cuki kis popsimat is, de aztán mázlija volt a nyanyának, mert én a lábhajtásos motorommal megtettem az egész távot, oda és vissza. Egyedül. Segítség nélkül. Sírás nélkül. Noszogatás nélkül. Vígan és dalolva. Tényleg!

Egy rövid szakaszról felvétel is készült:

Röpke kiegészítés július 17-én:

Már egykerekezni is tudok a mocimmal! Kislányok, felkaphatjátok a szoknyácskátokat, mert itt jön a város legmenőbb motoros legénye...