Beugrott. És alig akart kijönni...
Egyik este együtt fürcsiztem Anyával a nagy kádban, akkor esett meg velem a történet. Pontosabban nem esett, hanem ugrott, és nem a történet, hanem a béka.
Kicsit nem figyeltem oda, valószínűleg egy kissé nyitva felejthettem a számat, vagy figyelmetlenségemben egészen véletlenül kortyoltam egyet a vízből... Akkor ugorhatott be, nem emlékszem pontosan. Mindenesetre egyszer csak azt vettem észre, hogy a pocakomban ugrál egy béka!
Emlékszem, kicsi baba kormban ilyenkor citormot kaptam, de szerintem a béka is szerethette a citromot, mert nem menekült el előle... Olyan is volt, hogy pont lefekvés előtt kellett neki beugrania, aztán alig bírtam az elalvásra koncentrálni, mert állandóan ugrált ott bent... Meg akkor is gyakran beugrál, ha egy jóízűt nevetek valamin, mondjuk Apa bohóckodásán, vagy ha csikiznek.
Még szerencse, hogy jóban vagyunk, mármint én meg a béka. Ha meglátogat, mindig jókat kacarászunk együtt. Neki is bizonyosan jó kedve van, mert igencsak ugrál. Örömében. Mi másért?
Egy kicsi zöld béka egyszer a fejecskémre is ráugrott. Az is nagyon vicces volt.
De most a pocakomban volt. Megmutatom:
Utolsó kommentek