Ma kirándulni voltunk az ősökkel. Marcit is magunkkal vittük, mert még ő sem látta a Rezi várat.

Az eseményt lázas készülődés előzte meg. Például ma korábban kellett lefeküdnöm ebéd után, hogy ne aludjak napnyugtáig... Tényleg elég jó az alvókám.  :)

Sőt, Anya még fel is ébresztett előbb, már annyira akart indulni. Még alig nyitottam ki a szememet a szundiból, már az autóban ültem, útban Rezi felé. (Szeretem az új autónkat, igazából egy hajó...)

Nem messze a vártól, a parkolóban hagytuk a kocsit, és a maradék utat gyalog tettük meg. A nagyon meredek részeknél Anyáék fogták a kezem, sőt egyszer még a háti hordozóba is felkéredzkedtem. A lankásabb szakaszokon megint gyalogosan mentem, komoly próbára téve kedves szüleim türelmét és motiváló képességét... :)

Sok családdal találkoztunk útközben, mert mindenki kihasználta a szép őszi időt a kirándulásra. Tényleg elég szép volt az erdő, Anya fennhangon dícsérte a színeket, de én mindenütt csak hosszabb-rövidebb "kardokat" találtam az avarban. Apa és Marci szerencsére partner volt a "dirr-durr-játékban", mígnem Marci egy kicsit elpityeredett, mert már olyan régóta püföltem a kardommal... :(

Szerencsére addigra már a várat is megtaláltuk, úgyhogy szépen elfoglaltam magam a falra mászkálással. Apa kicsit tériszonyos, ezért erősen kapaszkodott belém a falon, de még Anya is kicsit izgulósra vette a figurát, és nem nagyon engedte, hogy lebámulásszak a széléről.

A padoknál szépen megesziztünk pár csalogatóan gömbölyded almácskát, aztán volt még egy roppant romantikus peluscsere a "vár fokán" a naplemente vöröslő fényénél, aztán máris indultunk lefelé. Apa biztonsági okokból rögtön felajánlotta a háti hordozóban a királyi helyet, és meg sem állt velem az autónkig.

Hazafelé az autóban nagyon huncutra vettem a figurát, egészen Sümegig szórakoztattam az ősöket.

Este apával együtt pancsoltam a nagy vízben, és végül holt fáradtan rogytam az ágyacskámba. Reggelig ne is zavarjatok! Szép álmokat kívánok.