Ma is kirándulni voltunk az ősökkel. Traktorokban és várromokban gazdag szép őszi idő volt...
Első utunk Somlóvásárhelyre vezetett Piri mamiék birtokára, ahol csuda klassz erőgépekkel volt szerencsém közelebbről megismerkedni.
Csaba bácsi óriási kombájnját is kipróbáltam. Meglepően kényelmes, minden igényt kielégítő a gép vezérlőterme. Maga a kombájn pedig olyan óriási, hogy nyilván minden autót leural az utakon...
Elemér papi traktorjait is sorra kipróbáltam. A legjobb az volt, aminek a négyszemű tigris a jele. Nem tudom, hogy hívják. De olyan jól van kitalálva, hogy én is könnyedén fel tudok mászni az ülésre, és elérek minden fontos kütyüt. Na meg egy kis érzékem is van hozzá... :)
Miután kiélvezkedtem magam az erőgépeken, végre elindultunk az uticélunkhoz. Piri mami elkísért minket a Somlóra is, de a várhoz nem jött fel velünk, hanem eddig ő szöszmötölgetett a kertben, csomagolgatta nekünk a friss "háztájit", és finom meleg ebéddel várt minket a pincénél.
Mi nagynehezen megtaláltuk a várhoz vezető ösvényt, és rögtön neki is iramodtunk az emelkedőnek. Szaporán kapkodtam a lábacskáimat, Barnival versenyt futottunk, fogócskáztunk, kardozgattunk, szóval szédítő tempót diktáltam az ősöknek.
Elég sokat kellett felfelé haladni, és meglehetősen meredek szakaszok is voltak az úton, de szinte teljesen a saját lábamon szaladtam fel a csúcsra. Pedig közben visszafelé is haladtam néha-néha... :)
A várban kikukucskáltam az összes pici és alacsony ablakon, lenéztem a lukakba, felmásztam mindenhová, ahová tudtam, ahová pedig egyedül nem ment, ott segítséget is kaptam...
A várudvaron találtam leesett köveket, azokat megpróbáltam kitalálni, hová is valók, ugyanis nagyon szeretek mostanában kirakózni. Sajnos nem sikerült megállapítanom a pontos helyet, úgyhogy annyiban hagytam a dolgot, és inkább másztam tovább.
Apával megnéztük a gyönyörű kilátást. Sajnos a sümegi várat nem találtuk meg. Vagy párás volt az idő, vagy rossz irányba kerestük... :)
Lefelé is megindultam önállóan a lábikóimon, de elég meredek volt az út, úgyhogy az ősök két kezébe kapaszkodva hintázgattam lefelé egy darabig, aztán Apa a nyakába vett. Hát úgy elég kényelmes a séta...
A borospincénél már várt minket Piri mami válogatott finomságokkal. Ettem sok finom szőlőt is. Olyan izgalmas volt az egész kirándulás, hogy nem is tudtam hazafelé elaludni az autóban. De aztán itthon durmoltam egyet. Remélem nemsokára újra útra kelünk. Annyi vár van errefelé, amit még nem láttam... :)
Utolsó kommentek