Bátor naplója

Bátorkodom megosztani Veletek mindennapjaim élményeit, érzéseit.

LEGJOBB KÉPEIM

Utolsó kommentek

  • Zsuzsa89: Gratulálok az ezüsthöz! Nagyon jó kis buli lehetett!!! (2013.05.10. 22:55) Olimpiai ezüst!
  • Zsuzsa89: Nekem ez a kép nincs is meg!!! (2013.01.09. 21:52) Piri mami az unokáival
  • Dittta: Nagyon jók a rajzaid!!!! :) (2012.06.13. 20:09) PIK(ásszóbá)TOR
  • Zsuzsa89: Kedves Bátor! Eszter nevében is köszönjük az éneket, nagyon szépen szólt, ügyi vagy! (2012.05.25. 14:30) Elindult a hétpettyes...
  • Dittta: Ez lett a kedvenc dalom. :) Tündér vagy! :) És olyan szépen ejted a szavakat! Zene füleimnek! :) (2012.05.24. 21:16) Elindult a hétpettyes...
  • Utolsó 20

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Ditta

2008.10.25. 11:42 Baator

Elég sokat rágódtam rajta, hogy nevezzem Őt.

Első felindulásból "lemamiztam", no nem a szarkalábak miatt, mert azt nagyítóval kellene keresni az arcán, nem is a pogácsa miatt, mert azt nem sütött nekem - tulajdonképpen megmagyarázhatatlan okból. Viszont Apáék igen vidámak lettek ettől, úgyhogy továbbra is maminak szólítottam.

Aztán észrevettem, hogy ugyanott alszik a nappaliban, ahol múlt héten AndiKapi aludt, úgyhogy Andinak szólítottam. Ez az én számból így hangzik: "Ati". Anya elég nehezen jött rá, hogy Andizom a nenát, de amint leesett neki, rögtön megtiltotta. Szerinte Juditnak hívják. Ezzel csak az a baj, hogy gyerek legyen a talpán, aki ezt ki tudja mondani. (Tomi bátyóm is Ájujunak szólította...)

Apa rávezetett a Dzsudira, ami már egész jól ment, de küzködtem vele rendesen. Aztán jött a megszabadító ötlet: DITTA! Ez a Juditkából keletkezik, csak egyszerűen le kell harapni az elejét és kicsit hadarni kell hozzá. Ezt már szépen ki tudom ejteni.

Így lett végül Ditta. Ehhez Anyáék következetesen ragaszkodnak, úgyhogy így is marad egy darabig, amíg el nem jutok a Juditig.

Ditta néhány napot töltött nálunk, amit még kibírt Radar nélkül. (Ő nem a fiúja, hanem a kutyája!) Sokat játszottunk együtt.

 

Dittát eléggé közel engedtem a szívemhez, még cuppanós puszikat is küldözgettem neki.

A hét legemlékezetesebb eseménye a keszhelyi múzeumlátogatás volt. Vadászkiállítás és modellvasút volt a kínálat. A vadállatokat és a fegyvereket úgyszólván végigrohantuk, mert én minden pillanatnyi megállónál sihuhuztam és húztam tovább a felnőtteket... Végre, két emeletnyi preparátum után eljutottunk a vonatokig. Na az aztán döfi volt! Nagyon jó az a múzeum, úgyhogy meg fogjuk nézni újra, csak most fordított sorrendben: először a sihuhukat, utána az oroszlánokat! :)

Egyik este Apával fürcsiztem. Nagyon kalandos volt, mint mindig... Erre az alkalomra Apa a kommandós kiképzésem első leckéjét szánta. A rögtönzött ellenfelem a vérkacsa volt. Elég szívós ellenfélnek bizonyult, de én jó Rambó módjára több módszerrel is legyőztem a Hápit.

Anya és Ditta elég jól szórakoztak...

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://molnarbator.blog.hu/api/trackback/id/tr8730867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása