... és nem volt hó a subáján. Sőt, subája sem volt. Piros köpenyben volt, hosszú fehér szakállat és piros sapkát viselt. Kicsit morcinak tűnt. Mindkétszer.
Ugyanis én kétszer is találkoztam vele. Mikulás előestéjén a zenélő óránál várt bennünket, gyerekeket, és én nagyon igyekeztem, hogy odaérjek időben, mert nem nagyon vette figyelembe a délutáni szunyókálásomat a program kikiáltásakor. De végül odaértem. Szemmel láthatóan jobban kedvelte az ovisokat, mert ők énekeltek is neki, én meg egyszerűen csak elég bátor voltam ahhoz, hogy odamenjek hozzá... Mindenesetre csak egy (azaz egy darab) szaloncukrot kaptam tőle akkor.
A krampuszlányok viszont nagyon csinosak voltak, egyáltalán nem hoztak magukkal virgácsot, és mandarint osztogattak, valamint forró teát.
Aznap este szemerkélt az eső, úgyhogy viszonylag hamar olajra léptünk (hó nem volt, sajnos...). Vendégünk jött: Nina Finnországból, aki a Télapónak személyes és közeli ismerője. Nagyon kedves volt, és már egész jól beszél magyarul. Azt például én tanítottam neki, hogy betonkeverő tartályos autó. (A mamitól kaptam...)
Mindenestre lefekvés előtt kitettem a csizmácskámat az ajtóba (szegénynek ne kelljen a második emeleti ablakba felmásznia, hadd jöjjön csak a lépcsőn), hogy a Télapó beletehesse az ajándékaimat.
6-án reggel ki is mentem, rögtön felkelés után, hogy meglessem, milyen izgalmas dolgok történtek a csizmácskám körül éjszaka, de aztán megláttam az óriási virgácsot, és rögtön visszafordultam a lakásba... :)
A virgácsot - később kiderült - azért kaptam, mert mostanában hadilábon állok a körömvágással. (Szerencsére van egy jótündér, aki időnként álmomban meglátogat, és mire felébredek, le vannak vágva a körmeim. Így Anyának nem kell vesződnie velem.) De kaptam egy rakás finomságot is, meg egy verdás golyót, aminek különösen örültem.
Aznap délután Egészségnapot szerveztek a suliban, oda mentünk, miután felébredtem. Apa tartott bemutatót a gyerekekkel és a bácsikkal, akik nála edzenek. Anya pedig a nénikkel. Azért én sem unatkoztam ám! :)
Rengeteg jó mulatságban volt részem. Először is felfedeztem a terepet. Összeszedtem néhány gazdátlannak látszó labdát, majd tettem egy kicsit a szépet Jankának, az egyik helyi mágnás unokájának (csak hogy a jövőm is rendeben legyen...).
Utána tovább üldöztem a labdákat, de közben még a hastáncos lányokat is megstíröltem egy kicsit... :)
Később kosaraztam kicsit, persze segítséggel (egy jó magas szerb idegenlégióst, Vujo bácsit szemeltem ki játszótársamnak), utána még tornászni is beálltam kicsit, mert lenyűgözött az a kifinomult mozgáskultúra, ahogy az a helyes lányzó hasizmozott a szőnyegen...
Ja, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a sportnapon a Mikulás is ott volt, és adott nekem egy almát. Megint morcos volt - most sem köszöntem neki. De az almát megettem. :)
Az esti tombolán nem nyertem se málnaszörpöt, se wellness-hétvégét, de mégis nagyon jól éreztem magam, alig akartam hazajönni. De győzött a fáradtság és Anya.
Szép Mikulás-nap volt.
Utolsó kommentek