Kissé zűrösen teltek az ünnapnapok. Egy halom ajándék, rengeteg utazás és néhány váratlan esemény tarkították a programomat.

Kezdjük azzal, hogy már Karácsony előtt elutaztunk Budapestre néhány barátunkhoz. A terv szerint három napot töltöttünk volna a nagyvárosban, de kicsit rövidebbre sikerült...

Odafelé meglátogattunk Hercsik Gábor bácsit a budatétényi palotájában, de sajnos Zsuzsa nénivel ezúttal nem találkoztunk, mert betegeskedett éppen. Este Budakeszin szálltunk meg Jáni bácsi lakásában, és hozzájuk voltunk hivatalosak reggelire is. Ekkor találkoztam először Bátorral, aki nagyon jó fej kölyökkutya, nálam sokkal fiatalabb és ugyanakkor sokkal nagyobb jószág, talán még bátrabb is, mint én. Gyöngyvér nagyon kedves és szép lányzó; megmutatta, hogyan kell furulyán játszani, mert én először a másik végén fújtam bele... :)

Délelőtt Domiékhoz voltunk hivatalosak, Móni néni serénykedett a konyhában a gyönyörű lányok (Luca és Csenge) segítségével. Dominak rengeteg autója és egyéb érdekes játékai vannak, alig győztem kipróbálgatni őket. Ott találkoztunk Zoárd barátommal, valamint  pocaklakó Zillével is. Zille nemsokára kijön Zizi néni pocakjából, és én nagyon kíváncsi vagyok, hogy Zoárd barátom mit fog mesélni az azt követő időszakról. (Anyáék sokszor emlegetnek valami fiktív kistestvért, de én nem is nagyon értem, hogy miről beszélnek, és én vajon mire számítsak, ha arra kerülne sor...)

Sajnos délután elég erős és csillapíthatatlan (...)ingersorozatot kaptam, amivel nem is tudtam felvenni a harcot, úgyhogy hagytam, hogy teljes gyomortartalmam (vagy még annál is több) az autóban található különféle szövetekre kerüljön, kezdve az üléshuzattal, folytatva apa kabátjával, és befejezve a teljes ruhatárammal.

Rékáékhoz már ebben a különleges és cseppet sem irigylésre méltó állapotban érkeztem. Fürödtem egy jót, átöltöztem vagy kétszer, próbáltam aludni, de nem ment, aztán egy rakás törölközővel felfegyverkezve indultunk haza. (Bocs, Rékus, ez most így sikerült. És még karácsonyfa sem volt.) Budakeszin Anya szélvész gyorsasággal összerámolt, Jáni bácsi ellátott bennünket orvosi tanácsokkal, és indultunk haza Sümegre. Az autóban egy nagyot aludtam, Veszprémig meggyógyultam.

Sajnos nem sikerült emiatt meglátogatnunk Gyöngyit, Melindáékat és Kriszta nénit (majd a postás bácsi megteszi helyettünk és a nevünkben!), de végül is nagyon örültem, hogy hazaértünk.

A Karácsonyt itthon töltöttük családi körben. A fenyőfácskát én választottam Apával. Képzeljétek, még nálam is nagyobb! Pár napig nálunk fog lakni, aztán kiköltözik valahová, mert nem nagyon szereti a meleget. Amíg Apával vásároltunk, Anya a konyhában főzőcskézett. Az ünnepi ebéd után egy nagyot szunyókáltam, de elég nehezen aludtam el, mert feltétlenül meg akartam lesni az angyalkákat, amint a nappalinkban serénykednek, aztán Anya végül meggyőzött, hogy amíg el nem alszom, addig úgysem jönnek, kár a gőzért. Persze igaza is volt. Már megint!...

A délutáni alvásból felébredve már egy szépen felöltöztetett karácsonyfát, szikrázó csillagszórókat és temérdek ajándékot találtam.

Természetesen örültem az ajándékoknak, de csak úgy visszafogottan. Ugyanis én kukásautót szerettem volna nagyon-nagyon, de az a sümegi fa alatt nem volt. Pedig nagyon kerestem. (Az ajkai fa alatt találtam meg végül, de nagyon sokat kellett rá várni...)

Piri mami ugyan próbálkozott egy megtévesztően narancssárga színű utcatakarító autóval, és majdnem sikerült is megvezetnie, de aztán alaposan tanulmányoztam mindkettőt, és végül beláttam, hogy az idei karácsonyi sztár csak Bálint bátyám lehet, mert tőle kaptam a kukásautómat!... :)

A legszebb karácsonyfát Csabrendeken találtam, Zsuzsi mami öltöztette - saját kezűleg horgolt angyalkákkal, harangokkal, hópelyhekkel.

Ezután pár napra Mohácsra látogattunk. Éva mama fája alatt is egy halom ajándék fogadott. Természetesen meglátogattam a mohácsi dédikét is, meg az unokatesómat, Tomit. Tomival elég jól szót értünk, még a saját ágyát is felajánlotta, hogy aludhatok náluk, ha van kedvem. Persze volt. De Anya megvétózta. :(

Lementünk a Dunára is, mint mindig, ha hazalátogatunk. Radart vittük le sétálni, de nem feledkeztünk el a kavicsdobálásról sem... Irtózatos hideg volt, de sajnos hó egy árva pehely sem.

Hazafelé az autóban aludtam két óriásit, de már alig vártam, hogy végre Sümegre érjünk. Nekem itthon a legjobb, és nagyon szeretem az ágyikómat is. Amikor hazaértünk, este sokáig meséltem neki az élményeimet. :)

Hamar visszataláltam a rendes kerékvágásba, sőt, igazi tündér fiúcska lett belőlem, pedig drága jó szüleim azt hitték, hogy az én tündérségemet már nem lehet überelni.

Szilveszter éjjel például gyakran felébredtem a durrogtatásokra, trombitálásokra és tüzijátékra, de nem ébresztettem fel senkit, hagytam az ősöket durmolni, én viszont Újév napján tízig aludtam, hogy bepótoljam az éjszakai pihenést. (Itt alul lehet gratulálni...)

Ezan a képen az összes idei karácsonyi ajándékom látható. Ugye milyen jó fiú voltam?