Igen, ma lettem kettő éves. Nem, nem mondom meg, ha rákérdeztek. Pedig sokan próbálkoznak vele, és Anya is rengetegszer elmondta, de nem vagyok hajlandó elismételni. Úgyis tudjátok!

A nap korán indult. Már nem bírtam tovább várni. Úgy éreztem, nem fecsérelhetem el alvással a születésnapomat.

A reggeli tejcim mellé megkaptam az ősök ajándékait: párkeresőt, farmos nyomdát, mágneses betűket és az első dobomat! Ez utóbbival voltam a legjobban megélegedve, egész nap mindenhová magammal hurcoltam, és büszkén mutattam mindenkinek, hogy milyen ügyesen dobolom - pl. a visszavonulót (a Tenkes kapitányában láttam).

A nyomdás játékommal szép lilára dekoráltam magam, a betűkészletemből kiválogattam a Bátor-betűt és az Anya-betűt, a párkeresőmet pedig egyelőre csak rakosgattam a dobozban, és fél szemmel figyeltem, hogyan csinálja Anya (délutánra már önállóan is ki tudtam rakni az összeset!).

A reggeli is vidám hangulatban telt, és "Jó reggelit!" felkiáltással kezdődött. :)

Délelőtt elmentünk Kehidára egyet csobbanni. Az ősök teljesen ledöbbentek attól, hogy mennyit felejtettem. Igen, nem elírás. Tényleg elég visszafogott volt a teljesítményem, hogy finoman fogalmazzak. De ma úgysem kellett bizonyítanom senkinek, ez az én napom, és kész. A szüleim pedig vonják le a következtetéseket maguknak, legközelebb pedig ne hanyagolják annyira az úszóleckéimet. (Jó, tudom, hogy az uszodaszemölcsök miatt volt, de én most már vissza szeretnék menni úszni!)

A rend kedvéért azért merülgettem néhányat, aztán átmentem a pancsolóba a gyerekekhez, mert ott is nagyon mókás volt.

Kehidáról Hévízre utaztunk, ahol egy kedves helyen (óriási akvárium is volt rengeteg halacskával!) megpróbáltak belémdiktálni valami laza nyanyát vagy mit, de nekem a tiramisu jobban ízlett.

Hazafelé az autóban kicsit elszenderedtem, úgyhogy szülői segítséggel kerültem itthon a kiságyamba, de nem bírtam tétlenül fél óránál többet, úgyhogy folytattam teljes gőzzel a születésnapom élvezését.

Pihenésképpen megnéztem az Oroszlánkirály egy részét, összepároztattam szépen és precízen a reggel kapott játékomat, többször hagytam magam eltéríteni a nyomdázástól, valamint sokat énekeltem és táncoltam.

Estefelé elmentem edzésre Apával. Felvettem a csinos edzőruhámat, és jól megmutattam a gyerekeknek, milyen a tejes gőzzel és szívből végrehajtott, alapos bemelegítés.

A földharc most nem csigázott annyira, inkább futkározósra vettem a figurát, de azért igyekeztem rendesen viselkedni, főleg akkor, ha Apa rámszólt.

Az edzés végére alaposan elfáradtam, szinte már felöltözni sem volt lelki erőm, és ennek hangot is adtam (ez utóbbi egészen hazáig kitartott). Itthon sikerült kicsit lecsillapodnom, rövid vacsi és pancsi után ágyba zuhantam. A mai nap utolsó fellángolásaként még fennhangon és szépen tagoltan bevallottam Elemérnek, a kicsi elefántomnak, hogy nagyon szeretem, és kéz a kézben álomba szenderedtünk. Kéretik megmondani az Aranyszárnyú Pillangónak, hogy csak lábujjhegyen közlekedjen a szobámban, mert rengeteg élményt kell kipihennem holnap reggelig!

ui.: Hétvégén fergeteges bulik lesznek, szombaton a családtagok jönnek engem ünnepelni, vasárnap pedig a kis barátaim teszik tiszteletüket nálunk. Valójában a születésnapom megülése egészen a hónap végéig eltart, de mint tudjuk, a jóból sohasem árt meg a túl sok. Mindenről részletesen be fogok számolni!