Vasárnap délutánra meghívtam a barátaimat, hogy ünnepeljenek velem együtt. Sokan eljöttek, és nagyon jól éreztük magunkat együtt.

A következő meghívóval invitáltam a vendégeimet:

Elsőnek Hanna Bíborka érkezett, én akkor még aludtam, de gyorsan felébredtem a tiszteletére. Gyors gatyaszervíz után teljesen szalonképes lettem, és átkapcsoltam vendéglátó üzemmódba. Kedvesen megmutogattam neki a játékaimat, és közben szépeket gondoltam róla (kimondani nem mertem...).

Martin pajtásom érkezésével már kezdett megoszlani a figyelmem, de azért jól vettem az akadályokat. Már majdnem elfelejtettem, hogy Martinka milyen viharos egyéniség. Emlékszem, pici baba koromban többször is rámkiabált. Ezt már akkor sem értettem... :)

Jakab két gyönyörű kísérővel érkezett: Annácskával és Borival. Annával különösen szoros a viszonyom, valójában bárhová követem, ahova hív. Ezen az estén kicsit visszafogottabb volt a szokásosnál, de lehet, hogy csak túl sokan voltunk a meghittebb együttléthez. Jakab nagyon vidám baba, többször is megkacagtattuk a buli alatt.

Természetesen Petra hercegnő is átjött, és tündéri jelenlétével emelte az est fényét. Neki mindig nagyon örülök.

Csabi haveromat már epedve vártuk, hogy megbonthassuk a tortákat, és meg is jött hamarosan. A bevonulása kissé hosszadalmasra sikeredett, gondolom azért, hogy mire a program sűrűjébe vágunk, már izzon a levegő a torták és az ajándékhegy körül. Csabi igazi hangulatmester.

Mielőtt azonban rátérnék a lényegre, néhány szót a körítésről:

A karácsonyfánkat még meghagytuk erre a hétvégére, a lufidekorációt (vendégmunkások segítségével) elkészítettük, jómagam a selejtesebb lufik kipukkantgatásával járultam hozzá a díszítéshez. :) Anya beszerezte a fontosabb kellékeket: verdás poharak és tányérkák, torták, aprósütemények, kekszek, szendvicsfalatkák és egyéb rágcsálnivalók, valamint gyerekbarát itókák széles választéka. Vendégeim és kísérőik kényelméről négyen gondoskodtunk: Anya, Apa, Ditta és jómagam.

Eredetileg két torta volt: egy krémes (Piri mami sütötte) és egy müzlis (Anya érdeme), de aztán Jakab is egy nagy gyümölcstortával állított be, úgyhogy volt választék bőven, senki nem maradt ki a jóból. Sajnos Anya színes sztárgyertyái nem gyulladtak be, de volt másik. Igaz, azt is kétszer kellett meggyújtani, mert Martin barátom már a saját szülinapi bulijára gyakorolta a tüdőmunkát. :)

A torták után az ajándékátadás következett. Én egy hirtelen ötlettől vezérelve befészkeltem magam a szoba közepén álló trónszékembe, és vártam, hogy kényeztessenek. Persze a vendégeim mind majdnem egyszerre rohantak meg, alig győztem kibontogatni az ajándékokat, úgyhogy inkább csak a jól bevált szövegemet ismételgettem: "Köszi! Kibontani, kibontani!" Szebbnél szebb ajándékokkal leptek meg a barátaim. Kaptam fókaidomárt fókástul, állatkirakót, dínós-vonatos élményparkot, saját kezűleg készített mécsestartót és rajzokat, Barnikás párnát, mondókáskönyvet, világítós békát, kicsi dömpert, szép képeslapokat és csokikat. Szemmel láthatóan a dömpi varázsolt el leginkább, mert pont az a kézbe simulós fajta, igaz, a legtöbb ajándékomat csak később raktam össze rendesen. Ezúton is köszönök mindent, de legfőképpen azt, hogy eljöttetek hozzám.

Készítettünk pár csoportképet is, hogy megörökítsük a pillanatot. Mondhatom, nem volt egyszerű összetrombitálni a vendégeket, sőt, volt, aki le is maradt a képről, mert később érkezett.

Jázminka és kedves szülei egy másik buliból tartottak hazafelé, de azért beugrottak hozzám is. Köszönöm a figyelmességüket, maradék energiámmal nekik is tudtam örülni, amíg le nem merült az elemem. (Az ebéd utáni pihenőidőmben elég későn tudtam rákapcsolni magam a töltőre, mert annyira izgatott voltam a buli miatt...)

Szerintem elég jól sikerült az összejövetel, fergetegesen jól éreztem magam. Már negyedik napja engem ünnepelt a világ, hozzá tudnék szokni... :)

Köszönöm mindenkinek a látogatást és a gratulációkat, még sok ilyen jó hangulatú összeröffenésben legyen részünk!