A vitatkozás nagymestere vagyok!
Judit nagynénémmel is jót vitatkoztunk a minap. Csak úgy ujjgyakorlatképpen.
Hogy hol indult a vita, arra már nem emlékszem, talán nem is fontos. Az biztos, hogy én a csavarok mellett érveltem, de Judit ragaszkodott a szögekhez. Máig sem értem, hogy lehetett ilyen fafejű...
Pedig megdönthetetlen érveim voltak, s még azokat sem lihegtem túl, csak úgy félvállról dobtam oda mindig a vitapartneremnek. Ez valószínűleg nagyon dühíthette őt, mert ugyan kacagást színlelt, de alattomos módon valahogy rámesett a gáztűzhely, ami minden bizonnyal előre eltervelt összeesküvésének eredménye, de én nem hagytam magam felbőszíteni, a döbbent dühömet egy utamba került lufin vezettem le, s közben fennhangon megneveztem az egész incidens felelősét.
Anya próbálta ugyan tovább hergelni a parázs vitát, de beláttam, hogy Judit reménytelen eset. Én tudom biztosan, hogy azok igenis csavarok, ő meg gondoljon, amit akar!
Utolsó kommentek