Nagyon szeretek a konyhában lábatlankodni. Anyácska konyhája úgyszólván meghitten kicsike, úgyhogy ha akarná sem tudná kikerülni a társaságomat... :)
Rendszerint együtt mosogatunk, ő a habos medencében pancsikol, én pedig a másikban öblítgetem a tiszta edényeket. Néha a habosba is visszadobálom őket, így teszem próbára Anya türelmét. Mosogatás után rendszerint átöltözünk, valamint feltöröljük a konyhát és a szomszédos helyiségeket. :)
Szeretek a pult tetején ücsörögni, onnan figyelni Anya bűvészmutatványait. Mindig segítek fogni a keverőgépet, így szavatolom a minőségi munkát a habverés területén is. A főzőkanállal kevergetés is az én feladatom, sőt a gyufát is mindig nekem kell elfújnom. Fel sem tudnám sorolni, annyi minden dolgom van...
Egyik nap pogácsát sütöttünk Anyával. A nyomkodós-gyömöszkölős részt is nagyon élveztem, aztán a legemberpróbálóbb rész a türelmetlenül várakozás volt, amíg aludt a tészta, mert véleményem szerint roppant lassan sikerült felkelnie végre.
Aztán jó móka volt a sodrófás-lisztezős-lapítós rész is, de a csúcs a mintázás volt. Abban nagyon jó vagyok. Csináltam kerek pogikat, szív alakúakat, meg sok pikásszósat. Még egy pogi-kocsit is legyártottunk Anyával: volt négy kereke, de a sportkupé formából egy bogárautó-szerű kerekedett a sütés végére, és ami a legjobb, meg is lehetett enni, finom pogácsa ízű lett.
Láthatjátok, hogy nagy konyhaművész vagyok, nyugodtan szóljatok, ha esetleg egy nehezebb feladat kifog rajtatok, én biztosan tökéletesen meg tudom oldani. Legfeljebb többé nem találtok semmit az eddigi helyén - de az is lehet, hogy nem volt elég ésszerű a rendszer... :)
Utolsó kommentek