Bizony, amikor a családi ünnepek jönnek, mi nyukunkba vesszük a lábunkat, akarom mondani telepakoljuk a csomagtartónkat, és elindulunk a családot körbelátogatni. Én már egészen edzett vagyok e téren, igazán nem lehet rám panasz, mindenhol jól viselkedem, ügyesen elalszom mindenféle rögtönzött fekhelyeken, és mindenki főztjét szívesen bepakolom a pocakba.
Húsvéti túránkat csütörtökön délután kezdtük Csepelen. Rékuséknál mindig nagyon jól érzem magam. Nini nyuszinak selymes szőre van, szeretem simizni, ha hagyja. Vittem neki ajándékba füvecskéket is Sümegről. Ízlett neki eléggé. Meg is mondtuk a Zsoltinak, hogy azt a széles levelűt szereti a legjobban, meg a három levelűt. Rékusnak van egy szuper sátra, azzal nagyon jó móka a fűben hempergőzni. Néha nem is találom a kijáratot, úgy belegubancolódom. Bubu isteni finomságokat főz, és úgy általában is minden kívánságomat teljesíti. Még vendégeket is hívott, így szerencsére megismerkedhettem végre személyesen is Kicsi Sugival, aki nagyon rátermett kiscsaj, mindig tudja, mit akar - leggyakrabban csokit... :) A banánból nekem is adott, de a csokit meg sem próbáltam elkérni tőle, mert láttam, hogy semmi esélyem. (Egyébként kaptam tőle ajándékba egy dömpit - tele építőkockákkal, annak is nagyon örültem.) Réka néha olyan szigorúan rámszólt, hogy csak kapkodtam a levegőt, de nagyon nehezen lehetett engem utána megnyugtatni. Hát hiába, nem vagyok én hozzászokva az ilyen stresszes helyzetekhez... :) A kispajtásokkal izgalmas tojáskereső felfedezésen is voltam, az tényleg nagyon jó móka volt, mert amikor már hatszor is átkutattuk alaposan az egész kertet, még mindig találtunk újabb és újabb csokitojásokat a fűben, aztán rájöttünk, hogy a fáról potyognak a tojások... :)
Zoárd barátom nemrég született kishúgánál, Zillénél is tiszteletünket tettük. Én annyira nem foglalkoztam a kiscsajjal, hiszen még futkosni és beszélni sem tud, meg egyébként is túl sokat alszik, de szerencsére Zoárd barátommal nagyon jól eljátszogattunk. Belekóstoltam kissé a kertes házas élet gyönyöreibe: füvet nyírtam, virágokat locsoltam, próbáltam fára mászni, Zoárddal labdáztunk, futkostunk, fogócskáztunk, bújócskáztunk. Zoárd meghívott idén is nyaralni a Balatonhoz a nagymamájáékhoz, Ildikó néniékhez. Már nagyon várom, jókat fogunk pancsolni és rosszalkodni...
Mohács felé megálltunk egy pillanatra Szekszárdon, pontosan azon a helyen, ahol a fránya labancok elfogták Ádám bácsit, a kuruc dandártábornokot. Kicsit kinyújtóztattuk magunkat, aztán vissza az autóba, irány Bár, Tomikáék háza. Már vártak minket, a nyuszi náluk is hagyott számomra valamit. Nem is akármit, mert a négykerekű motoromat nagyon megszerettem, Anyáka pedig a Verdás alsógatyóimtól ájult el. A mohácsi maminál üdvözöltem selymes szőrű barátomat, akivel igazából a nap végére sikerült szorosabb viszonyt kialakítani, pontosabban fogalmazva, egy idő után már nem zavart, hogy Radar kutyus egy kicsit szorosabb viszonyban szeretne lenni velem, például nagyon közelről szagolgat, összenyálaz, rohangál felém. Magyarán mondva felbátorodtam. :) Tomival jókat lövöldöztünk, kipróbáltam Tomici rollerjét is. Kirándulni komppal mentünk, megnéztük a szigetet, ahol elég magasan volt a víz, nem csoda, hogy jó sáros lettem a játék közben... Dobáltunk kavicsot, szedtünk virágot, futkároztunk. Hazafelé fagyit is ettem. Kettőt! (Anyákától is elkértem - szépen udvariasan!)
Húsvét hétfőn locsolni indultam Apával. Meglocsoltuk Ibolykát, Keresztmamát, Piri mamit, aztán este még Beát is, másnap pedig Zsuzsi mamit. Anyákát sem felejtettem el meglocsolni! (Petra nem volt itthon - sajnos.)
Piri mamiéknál a kertben ismét tojáskereső feladat volt, de azt már nem nagyon élveztem, mert nem voltak itt a kispajtások. Inkább fogtam egy kislapátot, és elkezdtem átrendezni az udvart: hamukupacokat szórtam szét, faágakat ültettem a virágok közé, beszórtam Apáka autóját homokkal, aztán megpróbáltam öntözőkannával jóvá tenni a dolgot, de attól csak én lettem vizesebb, az autó nem lett tisztább... :) Ebéd után felülhettem Pirosmotoros Ákibá mocijára, az is nagyon kafa volt!
Este Beánál és Tominál voltunk, kaptam megint sok ajándékot. Kicsit már fáradt voltam, nem nagyon hallottam meg az eligazításokat, csak mentem a saját fejem után, amíg meg nem elégelték a szigorú szüleim... :)
Csabrendeken fejeztem be a körutazásomat, Zsuzsi mamit meglocsoltuk, aztán indulhatott a randalírozás Petivel az udvaron. Most sem lettem kevésbé koszos, mint szoktam... :)
Néhány napig most kevésbé zűrös programokkal töltjük az időt, amíg vissza nem térek a megszokott nyugodt kerékvágásba. Aztán jöhetnek az új kihívások! Állok elébe.
Utolsó kommentek