Ültem igazi tűzoltóautóban!!! - Na, most elmondtam a lényeget, jöjjön a körítés:
Apákát felkérték, hogy tartson bemutatót Csepregen a majális keretében. Mi is elkísértük, és nem bántuk meg...
Apa kardrántásos bemutatóját még végigszundiztam, de a birkózós részre már felébredtem. Amikor kinyitottam a szemem, egy óriási piros tűzoltóautó nézett be a szélvédőn. Roppant megörültem ennek, pillanatok alatt teljesen felébredtem, és kalandra kész állapotba kerültem. Kipattantam a kocsiból, és irány a majális!
Apának a bemutatóját is néztem fél szemmel, még egy kihívója is akadt egy bátor aikidós személyében - szerencsére nem történt semmi baja, Apa nagyon kíméletes volt.
A bemutató után közvetlenül - a lelki világom kisimítása érdekében - gazdagítottuk az amúgy is káprázatos gépparkomat egy kihívóan sárga és pofátlanul hangos kisautóval, majd rögtön a tűzoltóautókhoz siettünk.
Apa tűzoltó bácsi tanítványai nagyon készségesen segítettek minden csodálatos kellék és alkatrész megcsodálásában. Beültem a vezetőfülkébe - majd' a szemem káprázott a sok villogó és kütymörgő láttán. Egészen hatalmába kerített az áhítat... Hirtelen még a sisakot sem mertem felpróbálni, csak kapaszkodtam rendületlenül a kardomba. Hátul is körülnéztünk, ott egy másik tűzoltó bácsi mutogatta nekem a felszereléseket. Teljesen ámulatba ejtettek. Ezt Csabi barátomnak is el kell mesélnem...
A lovacskákra nem ültem fel, mert szerintem túl nagyok voltak. De a program többi részéből igyekeztem kivenni a részemet. Megnéztem a táncos lányokat, a középkori lovagokat az apródokkal, a hastáncosokat, a zenész bácsikat és a mazsoretteket.
Pihenésképpen néhányszor megmásztam a lelátót, szaladgáltam a focipályán, majd közöltem drága szüleimmel, hogy most akkor már hazamehetünk. Jól elfáradtam, de igen kellemesen éreztem magam. Köszönet a szervezőknek, de legfőképpen a nagyon aranyos tűzoltó bácsiknak!
Utolsó kommentek