Drága Anyukámnak vesszőparipája a Szent György-hegy, úgyhogy ismét oda mentünk kirándulni. Ezúttal a raposkai Bazaltorgonák Tanösvényt jártuk végig. Kissé persze túlzok, amikor azt mondom "jártuk", mert sokszor bizony cipeltettem magamat a szüleimmel.
Maga a Tanösvény elég hosszú, helyenként hajmeresztően meredek, de Apukám mindig hősiesen mentette a család bőrét. :) A bőrünket egyébként ezer harcias vérszúnyog próbálta kitartóan kilyuggatni, ez ellen a gyors iramú meneteléssel próbáltunk védekezni, mivel szúnyogriasztó szerekkel nem voltunk felvértezve, és hiába fogyasztjuk azt a rengeteg hagymafélét is.
Virágzó akácfák illatfelhőjében andalogtunk, énekeltünk a gólyahíreknek, még a tüskés bokrokkal is testközelből ismerkedtem. :(
Láttam óriási bazaltorgonákat. Elképzelni ugyan nem tudom, hogy miféle élőlény bír ezzel a bazi nagy orgonával zenélni, sőt a zenét sem hallottam, de Anyákának elhiszem azért, hogy azok bizony orgonasípok voltak.
Egy sárkánynak az elhagyott barlangját is láttam ("Jégbarlang"), szerencsére magával a sárkánnyal (ott) nem találkoztunk.
A csúcson jól megnéztük minden irányba a kilátást, beazonosítottuk a környező hegyecskéket, de leginkább a Balaton víztükrén legeltettük a szemünket...
Csináltunk azért ennél sokkal érdekesebb dolgokat is! Például Barnikát repülni tanítottuk, Anyáka pedig vadászott nekem egy pillangót a kicsi kalapommal. Dobáltunk kavicsokat, gyűjtöttünk tobozokat.
Hazafelé megálltunk Gyulakesziben megtölteni a bendőnket, és közben alaposan megbámultuk a Csobánc felett repkedő Sárkány Bácsikat is. Legközelebb talán megfigyeljük őket közelebbről is.
Apáka elégedetlen volt a lábikóim teljesítményével, szerinte nagyon puhány vagyok, és túl sokat cipeltetem magamat (Anya szerencsére nem tud nekem ellenállni, és ha az ő karja már nem bírja, Apát is meg tudja győzni helyettem...). Megígértem Apákának, hogy a legközelebbi utáni alkalommal már sokkal jobban fog menni a gyalogolás... :)
Utolsó kommentek