A Jeli Arborétumban virágzik a havasszépe, bódító illatát szinte a park egész területén lehet érezni, káprázatos színekben pompázik, nagyon tetszett nekem. Kár, hogy a lehullott szirmokat sem szabad összeszedni a földről, szívesen hazahoztam volna egy jó marékkal. Leginkább Apa markával... :)
A hatalmas fenyők számomra kissé ijesztőnek tűntek, több példányhoz is oda kellett mennünk bemutatkozni és megbarátkozni. Egy elsőre ártalmatlannak tűnő csalánnal is sikerült összeakasztanom a bajuszkámat - vitánk eredménye az erősen felhólyagzott kezikém lett, és ezt a sajgó fájdalmat többször is enyhítenem kellett a Hétforrás szurdok hűsítő vizeiben. Persze először hangot adtam a fájdalmamnak...
A játszótéren szépen kitomboltam magam, kipróbálgattam az összes játékot, a csúszdák kellemesen lankásak voltak, még a hinták lengés-intenzitását is lehetett állítani, csak mondanom kellett Anyákának, hogy most gyorsan, most lassabban... :)
Láttunk érdekes növényeket is, például botnádat, ami úgy nézett ki, mint a bambusz, de nem bambusz volt, valamint törpebambuszt, ami nem úgy nézett ki, mégis az volt... A mammutfenyőnek puha volt a kérge, a kínainak pedig nem szúrtak a levelei, egészen selymesek és világos színűek voltak.
A patakocskák fölött vékony pallókon sétálgattunk, és faleveleket úsztattunk a vizen. Még jobb móka lett volna, ha Anya engedi, hogy kicsit jobban összesározzam magam... :)
A tavakba kavicsokat dobáltunk, békákat hallgattunk, a hullámokat figyeltük. Felmásztunk a kilátóba is, de csak a lombokat láttuk... Apa szerint ezt azért építették, hogy megfigyelhessük közelebbről a mókusokat, ha esetleg odajönnek a faágakra. Tényleg...
A nagy sétában meglehetősen elfáradtam, visszafelé már végig cipeltettem magamat, de úgy vettem észre, hogy Anyákának nem volt ellenére, mert odabújtam hozzá egy kicsit. Azért egy idő után lepasszolt Apának... :)
Utolsó kommentek