Éva mamához és Juditkához mentünk nyaralni Mohácsra, és Anyáka szervezésének köszönhetően igen szorosra sikerült a program, nagyon sok mindent láthattam, tapasztalhattam. Egész regényt lehetne erről a pár napról írni, de én most csak a legemlékezetesebb benyomásaimat említem meg.
Odafelé úton megálltunk Somogyváron, hogy megnézzük Koppány várát, a Kupavárat. Hát, azt nem találtuk meg, mert a helyére építette Szent László Király a bencés apátságot, de már annak is csak a romjai láthatók. Kicsit elkéstünk... Azért jól éreztük ám magunkat: pillangókat kergettünk a levendula-ösvényen, egyet meg is fogtam, olyan ügyes voltam, akár a Süsü. Felmásztunk a kilátóba, meg egyébként is megmásztunk minden kisebb-nagyobb buckát, dombocskát és falat, amit csak kedvünk tartotta. Jó nagyot köszöntünk Szent László Királynak, mert én már régóta ismerem és kedvelem őt, hallottam a csodálatos tetteiről, például amikor megtalálta a gyógyító füvet, vagy amikor kővé változtatta az aranypénzeket, bizony ám.
Aztán elmentünk egy forráshoz, ahol felfelé bugyogott a víz, és piócák mászkáltak az iszapban. Én is megdöngöltem egy kicsit a forrás iszapját és hűs vizecskéjét, mert szerencsétlen módon összetalálkoztam megint egy csalánnal, és nagyon le kellett hűsítenem égő lábikóimat. Józsi bácsi, akivel a forrásnál találkoztunk, azt mesélte, hogy ezen a helyen beszélgetett Koppány bácsi az Öreg Istennel, vagy valakivel a családjából, már nem emlékszem pontosan... A forrás mellett fel is állítottak Koppány emlékére egy szép oltárkövet és egy tarsolyos kaput. Kellemes hely volt, sokáig időztünk ott.
A Kiskupa Csárdában ebédeltünk, aztán bedobtam a szunyát. Egyszercsak Mohácson ébredtem. Szép lassan újra megbarátkoztam Radar kutyussal, és birtokba vettem az Éva mamánál található játékokat.
Másnap volt Éva mama születésnapja, Juditka fincsi tortát készített, és a család együtt volt egész nap, ünnepeltünk, és sokat játszottunk. Ott volt Dédike is Nenával és Zoltival, Tomici pedig Mártikával és Istvánkával. Tomici egyébként minden reggel eljött, hogy játszhassunk együtt, és elhozta sok-sok játékát is, egyszer még a nagy traktorját is elhozta, és megengedte, hogy kipróbáljam. Nem mintha megkérdeztem volna, rögtön felpattantam, ha nem avatkoznak bele, biztosan ott öregedtem volna meg...
Egyik délelőtt elmentünk a Siklósi Várba körülnézni, ott találkoztam a Tenkes Kapitányával is. Láttam börtönt, sok fegyvert, vadászkiállítást, és mivel nagyon jó kisfiú voltam, kaptam ajándékba egy pajzsot és egy harci tőrt. Elég, ha annyit mondok: utána ezekkel aludtam...
Aznap még a Dunára is lesétáltunk Kacsa bácsival, Apáka meg is mártózott a hűvös Duna-vízben, mi pedig a stégről kísértük figyelemmel a szertartást.
Másik délelőtt Abaligetre mentünk a Cseppkőbarlangba. Jól fel kellett öltözni, mert a barlangban elég hideg volt, utána még jól is esett a forró kánikula, mikor végre kijöttünk a fényre. A barlangban láttunk cseppkő-ovit, kő-könyvtárat, kő-bibircsókokat, és rengeteg vizes falat és sáros lépcsőt. Érdekes volt, pont elég volt. A barlang után a Denevér Múzeumba mentünk, ott is volt pár érdekesség, és nyomogathattam a gombokat.
Délután kilátogattunk Szajkra Patrikékhoz, ott újra találkoztunk Szöszi-Sárkánnyal is, akivel nagyon jókat harcolunk mindig, mert hát van benne spiritusz - most nem a pálinkára gondoltam... Szegény Patriknak éppen kivették a manduláját, félgőzzel ment csak, de azért jókat játszottunk együtt, rengeteg szuper játéka van, legemlékezetesebb a Pista bácsi volt, akit a Verdákból ismerek.
Utolsó nap még meglátogattuk a kölkedi gólyákat, az nagyon érdekes múzeum volt, bár Apákáékat sokkal jobban lekötötte, mint engem... Ott is kaptam ajándékot, egy szuper busóval tértem haza, majd megmutatom, ha nem féltek... :)
A hazafelé úton még elkanyarodtunk Zengővárkony felé, de a csodálatos Szalmamúzeumot csak Anyáka nézte meg, mert én addigra vígan szundiztam a székecskémben. Anya azt mondta, hogy oda visszatérünk még együtt, mert nagyon tetszett neki.
Hamar elment ez a pár nap, mert nagyon jól éreztem magamat. Tomicivel sokat játszottunk, Juditka is mindig kedvünkre tett, Éva mama is fincsiket főzött, szóval mint a mesében... :)
A képek magukért beszélnek, érdemes őket kinagyítva is átböngészni...
Utolsó kommentek