Szerencsésnek mondhatom magam, mert már ilyen zsenge korban megtapasztalhattam a Magyar Sziget harcos hangulatát. Három napot töltöttünk sátorozva a IX. Magyar Szigeten, ahol (szó szerint) éjt nappallá téve habzsoltuk az élményeket.

Hol is kezdjem?... Annyi kalandban volt részem, hogy azt sem tudom, hol kezdjem...

Ostorcsattogás. - Sokan, sokféleképpen próbálkoztak az előidézésével. Nem könnyű. De az biztos, hogy az ostor hangja zene füleimnek, és mágikusan vonzódom az irányába, miközben saját ostort követelek a szüleimtől. Néhány lelkes gyakorló a kezembe merte adni a "hangszert", de én mindegyiket túl nehéznek találtam, a kicsiket viszont nehezebb megszólaltatni, úgyhogy még várnom kell néhány évet arra, hogy saját ostort csattogtathassak, és a híres Buga Jakab nyomdokaiba léphessek.

Betyárok. - Apákával az oldalamon, kivont karddal a kezemben és elszánt tekintettel felvértezve azért elég sokan megillettek engem is a "kisbetyár" címmel. Ezeket a röpke bókokat elégedetten nyugtáztam... De leszek ám én "nagybetyár" is, méghozzá a hétpróbás ritka fajtából, na akkor retteghet a gonosz ellenség, mert addigra már ura leszek a fokosnak, az ostornak, barátja leszek a lónak!

Lovak. - Szerencsére a szervezők a gyerekekre is jó szívvel gondoltak, és minden estére ingyenes lovaglási lehetőséget biztosítottak számunkra. Természetesen én is megragadtam az alkalmat, no meg a nyeregkápát is jó erősen. Lajos bácsit pedig árgus szemekkel bámultam, amikor a lovasíjász bemutató előtti bemelegítés során a lóbarátjával könnyedén és játszva gyakoroltak. Sikerült még egy "nemzeti ereklyét" is begyűjtenem, amikor egy óvatlan pillanatban megkaparintottam az általa fegyelmezésre használt fapálcát, és azóta is féltve őrzött kincs a játékaim között.

Zászlók. - Sok szép zászlóban gyönyörködhettem a Szigeten, legszívesebben mindegyiket hazahoztam volna. Kaptam is ajándékba egy általam választott árpádsávos-turulmadarast, amit rövid ideig büszkén lengettem, aztán megláttam egy nagyobbat... Zászlócskámat a mostoha sorstól az mentette meg, hogy új és nemes feladatot kapott:  a sátorbejáratunkat jelölte.

Sátrak. - Tudtátok, hogy a sátorvasat dárdahajításra is lehet használni? A pöcköket pedig dobócsillagnak... Már maga a sátorállítás is élvezetes volt. Ráadásul sok a miénkhez hasonló sátor volt a rengetegben, néha el is tévesztettem volna a célt, de végül a zászlócskám jó szolgálatot tett.  A mi sátrunk egy kicsit ugyan foltozott volt, helyenként horpadt és düledező, de így is nagy élmény volt számomra az első sátorozásom. (Anya szerint egyik éjjel egy bácsi átesett a sátrunkon, attól is lett ilyen kacska szegény. - Én békésen szundítottam persze.) Reggelente külön program volt, hogy Anyákával sétát tettünk, és lábujjhegyen meghallgattuk a horkolva horpasztó sátrakat.

Motorok. - Természetesen a szebbnél szebb országúti angyalok és ördögök nélkül elképzelhetetlen volna egy ilyen rendezvény. Ha egyesével duruzsolnak, akkor is felkapom a fejem, de ha egyszerre az összes felvonul a focipályán, na az leírhatatlan élmény. Végig is mustráltam őket, és kitartóan mutogattam Apákának, hogy melyiket szeretném magamnak. Fel is ültem egy-egy motorra, konkrétabban egy "brrrrrr-motorra" és egy "zummm-motorra" (Balázs bácsi motorjára többször is).

Kardok, íjak, kelevézek és más fegyverek. - Nem tagadom, leginkább a kardokhoz vonzódom, a lovagi tornák és harci bemutatók mindegyikén a kardozást vártam legtürelmetlenebbül, csattogtattak is veszettül a harcosok a megfelelő jelenetekben - ilyen jelenetekből lehetett volna még sokkal több is, egyrészt az én kedvemért, másrészt pedig hasznos lett volna számukra kicsit több gyakorlás... :( De a hazai lovasíjász nagyságok előtt áhítattal meghajolok, mert bámulatosak és minden elismerést megérdemelnek. Ja, és a sólyomröptetés is felejthetetlen élmény volt.

Előadások. - A sok közül nekem két előadáshoz volt szerencsém, az egyik egy fergeteges hangulatú vásári komédia volt, amin igen jókat derültünk, a másik pedig csak egy pár perces részlete volt egy érdekes előadásnak, amiről Anyákát sikerült szomjúságra hivatkozva kicsalogatnom.

Hintahajó és egyéb játékterek. - Az óriás hintahajóra Apákával merészkedtem föl, és igencsak kellett kapszkodnom, hogy átvészeljem a rémisztó másodperceket egészen a leszállásig. (Kívülről jobb mókának tűnt...) Ennél jóval hosszabb és kellemesebb időtöltést biztosított az óriáshomokozó, amit mások talán strandröpi-pályának használnának, de nekik nincs fantáziájuk... A homokozóban több kedves kisfiúval is megismerkedhettem, akikkel jó volt mókázni. A focipályán szaladgálás is a szabadság szárnyaló érzését idézi, ezért ha csak lehetett, megragadtam rá az alkalmat. A kordonbontás is jó móka, ráadásul a Magyar Szigeten még a szalagkordon is árpádsávos... A focikapuban és minden egyéb rácsozott képződménynél a börtönös játék volt a legkézenfekvőbb. A játszóteret viszont többnyire rendeltetésszerűen használtam... :)

Koncertek. - Számomra kissé hangosnak bizonyultak, nem is nagyon erőltettem a dolgot. De azért három részletet engedélyeztem magamnak: az első ismeretlen előadótól volt, nem is nagyon szeretném tudni, hogy kicsoda, a második a H-599 volt, ezt már megjegyeztük, a harmadik pedig a Kormorán hosszúra nyúlt hangolása volt, amit aztán a közeli játszótérről hallgattunk a továbbiakban.

Grillcsirke és egyéb finomságok. - Nekem az jött be leginkább, de elégedettek voltunk a "menzával" is, sőt természetesen nem hagytuk ki a palacsintást és a kürőskalácsost sem.

Pólók. - Nemzeti értékek, frappáns feliratok. Anyákának legjobban a Magyar Népmesék mintára nyomott "Magyar Harcos" feliratú tetszett legjobban. Pólókból volt a legszínesebb kínálat, de a hagyományhű nemzeti viseletet is megcsodálhattuk és megtapogathattuk... :)

Napsütés, móka és vidámság. - Előbbiből rendesen kijutott, néha már-már soknak éreztük, vonzódtunk az árnyékos helyekhez, és fokozottan ügyeltünk a páncélkalap használatára. Utóbbiból annyi volt, amennyi csak kellett, kifogyhatatlan a készlet, ha jó társaságban időzik az ember...

Csendes pihenő, alvás általi feltöltődés. - Én igen jókat aludtam éjjelente a sátorban, mert lehűlt a levegő, és egyébként is jól elfáradtam az egész napos élménygyűjtögetésben. Sőt, még az is előfordult, hogy a délutáni csendes pihenőm alatt (konkrétan álmomban) kirándulni mentem az ősökkel. Meglátogattuk például a Kárpát-Haza Templomát, megnéztük a dunapartot és a kisvasutat is. Erről persze majd ők mesélnek, mert én békésen durmoltam az autóban... :)