Ősszel érik. – Tudtátok? Én már nagyon vártam. Egyrészt azért, mert imádom a szőlőt, a szőlőlevet és a mustot, másrészt azért, mert be lett ígérve nekem egy pöpec gumicsizma a szüreti munkálatokra.
Először Sümegen szüreteltünk (szeptember végén) a Kopasz-hegyen a Sümegi család számos tagjával, népes gyereksereg volt jelen, úgyhogy nem unatkoztam, hagytam Anyukámat is szüretelni. Mivel sok szorgos kéz munkálkodott, hamar végeztünk, aztán felfaltuk a sok finomságot, amit Rozika babáék hoztak. Ebéd közben világszám kardozással szórakoztattam az egybegyűlteket.
A másik szüret a Somlón volt Piri Mamiéknál. Ott is rengetegen voltunk, hamar végeztek, hiszen még én is segítettem. Volt egy kisvödröm, profi gumicsizmám, na és persze az igyekezet, hogy én is ki szeretném venni a részem a munkából. Amikor megtelt a kisvödröm, vittem rögtön a présházba, hogy ledarálják a bácsik, de mire visszaértem a szőlőbe, már el is felejtettem, hogy újra tele akartam szedni a vödrömet. Ugyanis útközben megtámadt egy ötlet, és sürgős bújócskázhatnékom is támadt. Szerencsére Rékus és Anyáka sem tudtak ellenállni. Aztán még más játékok is eszembe jutottak: sárkány elől menekülős, Zsoltit és anyát lebirkózós, mustot cipelős, ugrabugrálós, fogócskázós, maminak virágot szedős, pogácsa-majszolós, és biztos volt még rengeteg, de mindenre nem emlékszem. Az biztos, hogy jó maszatosak lettünk a végére, úgyhogy Rékussal rögtön beugrottunk a kádba tisztálkodás ürügyén.
Ezek az őszi mulatságok nekem nagyon bejönnek, úgyhogy már alig várom a következő szüretet. Addig is iszok sok-sok mustot.
Az ősznek szerencsére ezzel még nincs vége, mert a szép erdei séták és gyűjögetések még csak most jönnek. Ezekről is be fogok számolni.
Utolsó kommentek