(Anyának diktáltam, közben persze sokat értetlenkedett, de hát ilyenek az ősök, nem mindig értik, hogy mit akarunk... Többször rákérdezett például, hogy lesz-e megszólítás, mert az bizony szokott lenni, de én mindannyiszor elmondtam neki, hogy természetesen nem lesz. Miért is lenne, hiszen a Télapónak címezzük a borítékot, ő olvassa el, akkor meg minek is?... Szóval vágjunk egyenesen a közepébe:)

Bátortól jött ez a levél. És most olvasd tovább! Olvassad tovább! Még a végét is!

Toronydarut hozzál! Hozz órát nekünk, szerelő órát. (A Petinek is olyan van...) Meg kabátot. Meg lámpát is, szerelő lámpát. Kettő pohárt, meg asztalt nekem.

Jó fiú vagyok. (Anya erőltette, hogy fényezzem egy kicsit magam.) Itt vagyok a vonatban.

Hozz Anyának sapkát! Apának is toronydarut, Anyának is kombájnt, és nekem is kellene egy kombájn. Anyának több kardot, mert neki van a legkevesebb. Apának tévét.

Olyan fiú vagyok, akinek van dudikája. (Anya szerint ez nem fog meghatni Téged, de én le szeretném írni.)

Én ügyes vagyok. (Megint az önfényezés, hogy biztosan végigolvasd a levelemet...)

A toronydaru sárga legyen vagy piros.

Szoktam segíteni elpakolni a játékokat, és összegereblyéztem a faleveleket az Ákosnál.

Azt sem bánom, ha terepjárót hozol. Pirosat vagy kéket, de nagy legyen!

Tudom, hogy a zsákodban még el kell férnie a többi barátom ajándékának is, például a Petinek és a Csabinak is biztosan hozol terepjárót, úgyhogy többet most nem kérek.

(Ez pedig a saját kezű aláírásom:)