A pápai Pegazus előadásában már két mesét láttam, mind a kettő fergetegesen jó volt.
Először a Csillagszemű juhászt néztem meg - még tavaly, az iskolásokkal. Rengeteget nevettünk! Anya nem volt biztos benne, hogy végig fogom ülni az előadást (ilyen fiatalon), de annyira jó volt, hogy kétszer is megnéztem volna...
Másodszorra már nem volt kérdéses, hogy elmegyünk az előadásra, hiszen nagyon kellemes emlékeket dédelgetünk a Pegazus Bábszínházról. A csabrendeki ovisoknak szervezett előadásra mentünk el, rokoni és baráti kapcsolataink miatt minket mindig szívesen látnak mindenhol... (Az egyik szervező, Marika néni ugyanis a dédikém testvére, a színészek közül a Zsolti anyának másod-unokatestvére, a Gabi néni pedig Boldi haveromnak a nagynénje. A rendező bácsi, Laci bácsi pedig régen az Incifinci Bábcsoport vezetője volt, ahol anya és Bubu néném is játszottak gyerekként. - A pápai Pegazus leginkább sümeginek lenne nevezhető, gyökereit tekintve, de sajnos nálunk nem kaptak olyan jó lehetőségeket, mint Pápán...)
Visszatérve, legutóbb a Rongyoszsákot néztük meg, és azon is jókat nevettünk. Méghozzá jó hangosan! Az nem volt tilos. Hangosan beszélgetni az előadás közben nem szabad, hogy ne zavarjunk senkit, de azért én egyszer nem bírtam magamban tartani a megjegyzésemet, és azon mindenki jót derült. Volt ugyanis a mesében egy nyuszi, akit a végén megfogott a róka, és bezárta egy nagy bödönbe. Jó sokáig bennt volt, mire a medvének sikerütl kiszabadítania onnan. Mikor kijött, bekiabáltam, hogy "megfőtt a nyuszi!". Na az vicces volt... :)
Mindenkinek csak ajánlani tudom a társulat előadásait. Nézzétek meg a honlapjukat is!
Utolsó kommentek