"Egyszer nem hol nem volt, volt egyszer a Gyula bácsi. Annak volt három fia. Egyszer kimentek az erdőre fát vágni. És akkor nekiütköztek valaminek! Dzs! ... és vége."
Anyának is nagyon tetszett a mesém. (Egy fejjel lefelé tartott nyuszis mesekönyvből olvastam fel neki.) Egyébként mélyen tisztelem Szabó Gyula bácsit, az ő emlékére mondtam ezt a mesét. És hogy mitől a nagy szimpátia? Hát, sokszor meghallgatom a Dióbél Királykisasszonyt is, mert azt ő mondja el, természetesen hallgatom a hangját a magyar népmeséken keresztül is, na de az igazi ász nem más, mint Buga Jakab, a nagy harcos, aki olyan jól bánik az ostorral, és aki az én ostor-technikámat is ihlette. (Aztán idővel majd fejlődik az is...)
Szóval, Gyula bácsi, mindig emlékezni fogunk Rád és a meséidre, én ezzel a fenti mesével tisztelgek előtted...
Utolsó kommentek