HÁROM ÉVES VAGYOK!

SOKAN ELJÖTTEK ENGEM MEGKÖSZÖNTENI, FERGETEGES BULIHANGULAT VOLT, AJÁNDÉKHEGYEKKEL, FINOMSÁGOKKAL, LUFIBOHÓCCAL!

Nagyon készültünk a nagy napra, feldíszítettük az egész lakást lufikkal, girlandokkal, lampionokkal, szalagokkal. Szép rendet raktunk (ennek persze pár perc elteltével már nem volt jelentősége), finomakat sütöttünk és süttettünk.

Minden unokatestvérem eljött: Tomici Mohácsról, Réka és Timi Csepelről. Természetesen itt volt Peti is, sőt Csabrendekről a kicsi Ádám is eljött, aki nekem másod-unokatestvérem. A felnőttek is szép számmal jelen voltak, akik közül külön kiemelném Dittát, akivel a legjobb játszani, bizony.

Anyával megbeszéltük, hogy mivel olyan nagyon sok játékom van, most születésnapomra inkább egy fergeteges élményt kapok ajándékba, nem autókat vagy hasonlókat. Ennek ellenére azért nem jött senki üres kézzel: kaptam pisztolyt, amibe majd hangosan durranó töltényeket lehet tenni, kaptam távirányítós autót, Szellikét a Verdákból, aki kanyarogva tud menni, de legkedvencebb a kicsi arany színű versenyautó lett, amit Ádámtól kaptam, és aznap természetesen azzal is aludtam.

Nekem már pénteken is nagyon jó kedvem lett, amikor megérkeztek Tomiciék (itt is aludtak), a buli pedig szombat délelőtt kezdődött a vendégsereggel, de az egésznek a fénypontja azért a LUFIBOHÓC volt, aki sok-sok kívánságunkat teljesítette.

Én kérhettem először, mert ugyebár az én születésnapomat ünnepeltük, és sikerült is meglepnem a lufibohóc bácsit, ugyanis repülőt kértem. Készített nekem egy szép kéket. Utána minden gyerkőc-vendég sorra került, aztán újra én, aztán újra a többiek, aztán én, aztán már nem tudtam követni. Mindenesetre én kaptam még egy gyönyörű arany-ezüst kardot is (Atilla nagykirálynak lehetett ilyen vagy hasonló...), hozzá pajzsot, sőt még egy viking-sisakot is. Ja, és egy Villám Mekvínt is, szép mosolygós-pirosat.

A többieknek készült cica, pókember, oroszlán, lovacska, kis hableány, elefánt, másik Villám, no meg persze még több kard, sisak és pajzs is, hogy legyen mivel csatázni.

Ezt nem is kellett kétszer mondani, Tomicivel rögtön belecsaptunk a sűrűjébe. Én gyakrabban nyertem, hiszen én vagyok az ünnepelt... :)

Volt két tortám, az egyiken tüzijáték is volt, ami szépen kinyílt, mint egy virág. A másik tortámon marcipán figurák (a Villámot pillanatok alatt benyeltem, nem sok ember láthatta, hogy egyáltalán rajta volt) és három szál gyertya volt. Elfújtam, és kívántam is: egy Ferrarit. Igazit. Nagyot.

Mire ez a sokminden megtörtént, én jól el is fáradtam, úgyhogy nem nagyon bántam, hogy a vendégeim szépen elszállingóztak, mentem durmolni az új arany versenyautómmal. Este pedig mindent el kellett mesélnem Apának, mert ő sajnos nem volt itthon.

Nagyon szeretek ünnepelni, várom már a következő alkalmat, februárban például a névnapom lesz, jaj, de jó!