Egy óriási sárkányt kaptam ajándékba Rékuséktól. Nagyon örültem neki, amint lehetőségem volt rá, rögtön kipróbáltam.
A sárkányröptetésre alkalmas helyet Zsuzsi mamiéknál találtunk, ami azért is volt különösen szerencsés választás, mert Petinek is hasonló sárkánya van, mint nekem, csak az övé Ben10-es, az enyém pedig Verdás. (Zsuzsi maminak is nagyon bejött a sárkányeregetés, neki szerintem egy Hercegnőset kellene szerezni...)
Nagy szél volt, ráadásul az úgynevezett segítőink is elég tapasztalatlanok voltak, de azért kihoztuk az alkalomból a maximumot. A technikát majd csiszolgatjuk.
Mindkét sárkány szépen repül, jó hosszú farkuk van, nekem sikerült is elkapnom egyszer a sárkányom farkincáját. Kupac jó móka volt.
Este pedig Apa beállított egy nagy rakás hallal, amit hosszasan pucolt a konyhában. Mi Petivel nagyon élveztük, megcsodáltunk minden munkafolyamatot. De amikor az utolsó halacska került volna sorra, megesett rajta a szívem. Nem engedtem megölni... Hazavittük, dédelgettük, "friss szénával megetettük" - na jó, nem, viszont szívószállal fújtam neki buborékokat a vizébe, és késő éjszakáig simogattam a halacskámat, hogy ne legyen annyira megijedve. Végül Anya ágyba parancsolt, de nem aludt jól ő sem, mert éjjel kétszer is kiugrott a halacska a lavórból, meg kellett menteni újra és újra az életét. Reggel aztán visszavitte Apa a tóba. Megmenekült. :)
Utolsó kommentek