Tiszta mázli, hogy most nem hagytam ki az edzést. Bevallom férfiasan, néha nincs kedvem menni. Anyáék ilyenkor nem erőltetik, mert még kicsi vagyok. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy még sohasem bántam meg, ha mégis elmentem. Ott nagyon jól érzem magam mindig. A harcostársaim jó fejek, és csuda nagy mókázást szoktunk rittyenteni.
Így volt ez ezúttal is, csak még sokkal nagyobb volt a mókakupac. Apa vicces feladatokat talált ki, és az egész edzésen végig játszottunk. Sorversenyek voltak, ahol az aprónép nehezítette a nagyok feladatait, pl. a hátukon lovagoltunk, néha bizony le is pottyantunk... :) Volt kötélhúzás, öv fölött átugrálós játék, csikósverseny, és nem utolsó sorban "adj, király, szamurájt!"
A vastag szőnyegen tanulgattuk a bukfenceket, kézen átfordulásokat, szaltókat. Ez a játék annyira tetszett, hogy nem is igen tudtam abbahagyni. A felnőtt edzésen is folytattam a gyakorlást, míg végül kifejlesztettem a kézenálló mutatványomat. Néha kicsit túllendülök, és olyankor kézen átfordulás lesz belőle, de többnyire nem rémítem halálra Anyát... :)
Néhány villanás az eseményről:
Utolsó kommentek