Ez a hétvégém elég érdekesen alakult. Lázas előkészületek és egy-két órás csomagolás után végre elindultunk Pali bácsiékhoz. Elég hosszú volt az út, és a korai indulás miatt nem találtunk nyitva tartó fagyizót. Végül aztán megérkeztünk Bajnára a Kinizsi Malomhoz.

A rekkenő hőségben Pali bácsi várt minket a háznál. Rögtön körbe is vezetett minket a házaknál. Elsőként a malom épületét vettük szemügyre. Hát, elég viharvert szegény. Apa rögtön le is akarta bontani, de Pali bácsi megvédte. Nagyon izgalmas volt a recsegő-ropogó pallókon egyensúlyozni. Még az alsó szintre is lebátorkodtam, ahol találtunk egy nagy gépet - régen ez őrölhette a búzát. Mindenféle rejtélyes lyukak is vannak a falban, az egyik hasadékban még denevér is lakik!

A hosszú házban kaptunk kényelmes szállást. Van ott egy nagyon hangulatos és jól felszerelt konyha, gazdagon megpakolt kamra, Anya által tisztává varázsolt fürdőszoba, Bivaly bácsi lakosztálya egy gyönyörű kályhával és kíváncsiságot ébresztő oltárral; Pali bácsi irodája régi szép bútorokkal és egy ősrégi síléccel (vajon mire használja?), végül pedig a vendégszoba, ahol mi is aludtunk. A hosszú házban még sok kincseskamra is helyet kapott hátul.

A másik nagy házban van a szertartásterem, ahol a Buddha bácsi üldögél naphosszat. Néha mi is meglátogattuk. Sajnos felporszívózni nem sikerült a termét, mert nem találtunk alkalmas eszközt rá. (Ezúton is üzenem minden kedves olvasómnak, hogy ha akad egy felesleges és működő porszívója, azt adományként szívesen látják Bajnán!) A házban még sok tágas helyiség van, többen is elfértünk volna a hétvégén, és ha mások is eljöttek volna, számos feladatot kipipálhattunk volna együtt. Kár, hogy nem jöttek...

Egyébként volt ott sok tennivaló. Például lebontottunk egy kőfalat. Én segítettem kiásni a sziklákat, Pali bácsiék letisztogatták és válogatták őket, Apa pedig (aki nagyon erős!) eltalicskázta egy kijelölt kupacba. Anya naphosszat suvickolt és főzőcskézett, de azért kirándulni is maradt időnk. Pali bácsi körbevezetett minket a területen, tényleg irtózatosan nagy, és persze gyönyörű. Növényből van a legtöbb: mindenféle fák, köztük sok fenyő is, pompás vadvirágok, huncut bökős növények, gyógyfüvek is. Pali bácsi mesélte, hogy vaddisznó család is él a bozótosban, de én csak pillangókkal találkoztam, szitakötővel, mindenféle bogarakkal (szúnyogokkal is...), siklóval és énekes madarakkal. Ja, és ott lakik a szomszédban Foltos, aki túlságosan szeretne velem megismerkedni, és ezt én enyhén szólva nem vettem jónéven. (Őszintén szólva egyedül ki sem merészkedtem a házból, úgy rámijesztett a kutya.) Először Bivaly bácsi is ijesztőnek tűnt számomra, nem is akaródzott megvárnom, de végül kiderült, hogy nem eszik gyerekeket, sőt még csokoládéval és saját készítésű fagylalttal is kedveskedett nekem.

A kiránduláson láttam elhagyott kőbányát, meg arató kombájnokat, aranyló búzamezőket, hűs vizű patakot (sajnos a buta emberek teleszórták szeméttel...), árnyékot adó változatos erdőségeket. Valóban csodálatos az a hely!

Anya és Pali bácsi egy alkalommal a fehér sziklákra is felmásztak, én pedig lentről integettem nekik. Azt mesélték, hogy onnan is szép a kilátás. :)

Búcsúzóul beültünk egy kicsit a Buddha bácsihoz elcsendesedni és csengőcsilingelést hallgatni. Pali bácsi az elején énekelt egy kicsit, aztán mindenki elhallgatott és lázas üldögélésbe kezdett, ami számomra nem volt túl érdekes, meg rengeteg kérdésem is lett volna. Aztán elnyugodtam Anya ölébe hajtva a fejem, és Pali bácsi csengetésére ébredtem. Még ki is próbálhattam, nagyon szépen szól. Sebtében elpakoltam az ülőpárnákat, aztán indultunk haza.

Csak egy hétvége volt, az alatt nem sikerült csodát tennünk, de legalább láttuk a bölcsőt, amiből majd kinő a kolostor. Szép sárga és fehér ruhában lévő borotvált szerzetesek fognak ott élni, sokat fognak énekelni, csendben üldögélni, és mindig mosolyogni fognak. Biztosan szívesen látnak majd engem is. Addigra még több kérdésem lesz... :)