Apukám kétszeres világbajnok lett! Ezt nyilvánvalóan nekem köszönheti, hiszen ha én nem lettem volna ott, ki szurkolt volna olyan kitartóan és vehemensen?...

Ez volt az első olyan nagyobb versenye, ahova elkísérhettük, és nem is okozott csalódást. Kétszer felállt a dobogó tetejére, sőt, még engem is felengedtek. Meg is érdemeltem, én voltam a legtehetségesebb szurkoló a világbajnokságon, tőlem zengett a csarnok. Kiabáltam végig, hogy "Hajrá, Apa!", "Nyerjél, Apa!", és még ostort is csattogtattam hozzá a nyomatékosság kedvéért.

Apa nagyon megérdemelte az aranyérmeket, rendesen megküzdött értük. Stuart bácsi is meg szerette volna szerezni, de Apa csak az abszolút kategóriát hagyta meg neki. Norbi bácsi ezüstérmet szerzett, mert nagyon fájt a lába. Zolti pajtásom pedig bronzérmet kapott, ő is felállhatott a dobogóra másnap.

Elég hosszú ideig bunyózgatott egymással az a sok harcos, mire végre kiosztották a helyezéseket, szóval sokáig türelemmel kellett várnom. Pedig ha engem megkérdeznek reggel, hogy ki itt a legnagyobb harcos, én megmondtam volna nekik, hogy az Apukám. Ha ezt okosan elhiszik nekem, nem is kellett volna lejátszani azt a sok izzasztó mérkőzést. Sebaj, így is jó volt, beigazolódott, amit mondtam. Amikor éppen nem volt szurkolnivalóm, akkor is feltaláltam magam: udvaroltam a lányoknak, ostoroztam, kimentem a játszótérre, Dittával birkózgattam, a bemelegítő szőnyegen hempergőztem, huncutul lökdöstem Anya fényképezőgépét, ilyeneket találtam ki. Lassan véget ért a nap, és a sok küzdelem után hulla fáradtan végre elpihenhettem hazafelé az autóban.

Másnap reggelig egyfolytában aludtam, mint akit fejbe vertek, de miután kipihentem a világbajnokság fáradalmait, fogadtam a rengeteg gratulációt, és hagytam, hogy tejben-vajan fürösszenek, kényeztessenek, egy szóval az ilyen világbajnok-fit megillető tisztelettel bánjanak velem.

A fent leírtak természetesen csak az én nézőpontomat tükrözik, de a többiekét is olvashatjátok a következő linkeken: Apa beszámolója itt, Anya cikke itt, a Tatami Centrum leírása itt. Az első videókat itt lehet megnézni. Harcostársaim figyelmébe ezt a fotósorozatot ajánlom. Az én személyes albumom pedig ez: