Végre elérkezett az idő, és megkezdtem hosszú pályafutásomat az oktatási-nevelési rendszerben. (Persze, ha az edzéslátogatást is ide számítjuk, ami ugye oktat is, nevel is, akkor már egy éve járom a rögös utat.)

A kiszemelt intézmény a sümegcsehi ovi lett, annak is a Süni-csoportja. Sikeresen felvételt nyertem az intézménybe: a felvételi nem volt nehéz, csak kedvesen kellett mosolyognom, a papírmunkát anya intézte.

Az óvónénimet Anita néninek hívják. Nagyon kedves velem, roppant segítőkész és mosolygós, meg minden, nekem ezért cserébe viszont szót kell fogadnom. Szóval ő az új főnököm. A régi főnökséget is megtartottam, mármint anyát és apát, de mostantól napi néhány órára mentesülök alóluk... :)

A kisfőnökömet (dadus álnéven fut az oviban) Margit néninek hívják. Úgy tűnik, ő a pocakfelelős is, úgyhogy mindenképpen jó viszonyban igyekszem lenni vele. Például úgy, hogy neki is szót fogadok.

(Valaki egyébként egyszer már elmagyarázhatná, hogy mit jelent "szót fogadni", mert szerintem ez tök értelmetlen, de az elégedettség kicsikarása érdekében mindig ígéretet teszek rá...)

A Süni-csoport jó kis társaság. Néhány aprócska leányzótól eltekintve mindenki fiú a csoportban. Majd szépen lassan összebarátkozom velük. Elég segítőkészek, nagyon kedvesen fogadtak. Az első napomon csak kilencen voltunk, de úgy hallottam, leszünk ennél kicsit többen is.

Kaptam egy helyet az asztalfőn, amivel nagyon elégedett vagyok. Majd ha később ott is alszom, akkor egy ágyacskát is fogok kapni. A szekrénykémen piros autó a jel, ez ugyanis az én jelem. Roppant elégedett vagyok ezzel is. A mosdóban is ilyen jel várta a fogkefémet és a kistörölközőmet.

Anya gondosan előkészítette minden szükséges dolgomat (fogas, benti cipő, kistörölköző, fogkefe, pohár...), ellátta piros autós jelekkel, felvarrókkal. Annyira megszerettem őket, hogy ott sem hagytam a fogasomat a szekrényben, cakli-pakli hazahoztam mindent. Majd holnap újra elviszem. Azt mondták, ott kell majd hagynom. Lassan megbarátkozom a gondolattal... :)

A csoportszoba egyébként nagyon barátságos és aranyos. Az óvónénik szépen feldíszítették, és nem utolsó sorban tele van játékokkal. Azt hiszem, nagyon sok időre lesz szükségem ahhoz, hogy mindent kipróbáljak. Rögtön az első napon formakirakóval kezdtem. Többfélét is kiraktam, és a bonyolultabbak még hátravannak.

Még tornázni is volt időnk. Anita néni próbálkozott egy boksz-edzéssel is, de hát - hogy is mondjam - van mit csiszolni a technikáján. Tehát vagy megtanítom tisztességesen bokszolni, vagy nekem kell megvédenem az egész csoportot óvónénistül együtt. - Nem is tudom, melyik nehezebb... :)

Nagyon tetszett nekem a biciklikerék-pumpálós játék. Abba máskor is szívesen benevezek.

A mondókás körjátékok elsőre nehéznek bizonyultak, vagy csak kicsit szégyenlős voltam, mindenesetre megígérem, hogy fogom otthon is gyakorolni azokat:

A Hosszú lábú gólya bácsi című körjáték azért tetszett nagyon, mert a fogócskát szeretem. Pedig a fogócska nem egy egyszerű játék ám! Hosszú ideig tartott, amíg megtanultam. Először azt kellett megértenem, hogy a fogó elől el kell futni. Aztán azt kellett megértenem, hogy az sem olyan nagy katasztrófa, ha elkap. Aztán azt, hogy ennek ellenére mégiscsak futni kell előle, és úgy tenni, mintha igenis mindent elkövetnék azt elkerülendő, hogy elkapjon, és bár egyáltalán nem izgulok emiatt, mégiscsak úgy tűnik, mintha nagyon izgulnék, és ha igazán jól csinálom, és nagyon úgy teszek, akkor már tényleg izgulok is, de annyira, hogy már nem is tudom, hogy azért izgulok, hogy el ne kapjon, vagy azért, hogy ha mégis elkap, szóval nagyon izgalmas... Másrészt pedig fogónak lenni is nagyon izgalmas. Fogó pedig úgy lehet belőlem, hogy mégiscsak elkap, de annyira nem izgultam emiatt, de mégis izgulok annyira, hogy fogóként is izgalmas legyen a játék. - Mondtam, ugye, hogy nem egyszerű dolog ez a fogócska!

Ja, a leglényegesebbet még nem is mondtam! Képzeljétek, az ovisok egész nap esznek! Reggel itthon anyáékkal reggeliztünk. Aztán kilenc után egy kis kakaóskalácsot ettünk kakaóval. Aztán kicsit játszottunk, és kaptunk almát. Újabb rövid játék után jön az ebéd. Ebéd utáni alvás után pedig újra: uzsonna. Nyilván csak azért, hogy kibírjam vacsoráig. :) Király hely az ovi! Tisztára el leszek kényeztetve! Új pajtások, új játékok, kedves óvónénik, finom eszik, és mindezért csak meg kellett ígérnem, hogy szót fogok fogadni... :)

Legszívesebben már ma is ott maradtam volna, de azt mondták, hogy majd csak a jövő héttől aludhatok ott. Nyilván anyának nehéz ez a beszoktatási időszak. Meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy olyan sokáig nem fog engem látni. Sebaj, adok neki időt. :)