Nekem a Karácsony mindig sok utazást jelent.
Idén különösen hosszúra nyúlt az ünneplés, mert az egyesületi bulival indult, ahol szépen arattam, aztán a Szenteste szüleimmel, és mindjárt másnap indultam a mohácsi rokonokhoz,
aztán az ajkai mamimékhoz, aztán a csabrendeki papámékhoz, és mire oda került volna a sor, hogy a csepeli uncsitesókhoz utazunk, addigra elfáradtunk, és elhalasztottuk a pesti utat két héttel.
Szóval idén is láttam számos karácsonyfát, és persze mindegyik alatt volt számomra sok meglepetés. Szívem vágyát leginkább a zöld legójátékom taláta el, annak örültem a legjobban.
Én egyébként Szenteste önmagamat adtam ajándékba, ugyanis báboztam Apának (Vitéz László esetét az elásott kinccsel), majd harcművészeti bemutatót tartottam. Természetesen nagy sikert arattam mindkettővel.
A rokonoktól, barátoktól és rajongóimtól sok társasjátékot is kaptam, amikkel szintén szeretek játszani, de csak akkor, ha én nyerek...
Szilveszterkor is társasoztunk, amíg meg nem untuk, utána már csak táncoltam és énekeltem kedvemre. Aztán Anya elfáradt, és akkor menni kellett haza, pedig én még mulattam volna reggelig...
Minden kedves Olvasómnak boldog új évet kívánok!
Utolsó kommentek