Pár napig együtt mókázhattam Rékával és Timcsivel. Főleg Rékával játszottam ugyan, mert korban hozzám illőbb, de azért néha Timikére is odafigyeltem, próbáltam kedvére tenni.
Timike nagyon szeret hintázni, énekli is közben a hinta-palintát. És persze jókat kacag rajtunk, amikor bohóckodunk neki.
Réka jazzbalett bemutatójára is hivatalosak voltunk, a zuhogó eső sem tántorított el minket. Réka-cica és Réka-balerina is lenyűgözően pompázatos volt, meg is tapsoltuk jól a szép lányokat. (Nekem egy kis fekete hajú, csupa mosoly kislány kötötte le a figyelmemet, szívesen körbeudvaroltam volna...)
A szomorkás idő ellenére azért volt lehetőségünk egy kis kerti futkározásra és homokozásra is. Bubuék aranyos kis kerti tavat építettek, ott lakik három aranyhal társaságában Teki, a kis teknős is.
Ja, és hármasban pancsoltunk is egy jót, csak valaki mindig nagyon fröcsölt a vízzel, a kis huncut... :)
Hazafelé benéztünk Gyöngyiékhez, ott megismerkedtem Zennel, a kiskutyával, aki felettébb barátságosan közeledett felém. Robi bácsi megmutatta nekem a kardját, amit nagy szakértelemmel vizsgáltam meg. Zennel közösen elköltöttünk vacsora gyanánt egy cupákot, és felfaltunk minden édességet. Amikor Zen pihenni tért, végre hozzájuthattam a játékaihoz, amiket vadul rendezgettem. Aztán egyszercsak hirtelen viharosan távoznunk kellett, nehogy lekéssük a buszt. Igen hosszú és unalmas buszozás elé néztünk, úgyhogy én rögtön alvással kezdtem hasznosítani az időt. Már itthon ébredtem Apánál.
Rövid, de annál tartalmasabbb kirándulás volt. Köszönjük a szíves vendéglátást.
Utolsó kommentek