A már hagyománnyá vált balatonszárszói nyaralásomba idén belepiszkított Anya munkája, de sebaj, két napba belesűrítettük, amit tudtunk.
Szokás szerint Ildikó néninél és Gábor bácsinál vendégeskedtünk leírhatatlan kényelemben, miközben az edzőtársaim sátrakban áztak-fáztak az edzőtáborban. Jó szüleim szerencsére nem engedték meg, hogy részt vegyek az edzőtáboron a többiekkel együtt, bárhogy kértem, könyörögtem és ígérgettem. Korainak tartották, és valószínűleg igazuk is volt, mint mindig... :)
De azért mókáztunk együtt párszor, például a Balcsiban pancsoltunk, vagy elmentünk együtt Tihanyba kirándulni. Zoárd barátom is jött velünk családostul, ahova csak lehetett. (Tihanyba Zille nem jött, a gyalogolás még túl kemény lett volna neki, bár a fagyizásban valószínűleg ő is partner lett volna...)
A kiváló teljesítményünkért cserébe megörvendeztettek minket anyukáink egy-egy új karddal, amit Tihanyban frissiben ki is próbáltunk a csapattársainkon. Igen nagy futkározás kerekedett belőle, jól elfáradtunk és le is fárasztottunk mindenkit. Mindenesetre kiderült, hogy zsenge korunk ellenére is nagyon jól bánunk a fegyverrel.
A Balaton vize finoman szólva is csak hűvösnek volt mondható, Anya még a kisujját sem merte beledugni, de én jókat pancsoltam benne Zoárddal. Zille is élvezte, főleg a parton a várépítést, lapátolást.
Mit is szerettem volna még elmesélni?... - Bizony a vendéglátóinkat még meg kell említenem, olyan finom ételekkel vártak mindig minket haza a kalandozásainkról. Meg is mondtam Ildikó néninek (nem mellesleg éppen valami finomságot kanalazgatva!), hogy "de jó itt nálatok!"
Jövőre is visszavágyunk!
Utolsó kommentek