Kezdek nagyon hozzászokni, hogy engem mindenki szeret, és ezt becsomagolt formában is kifejezi... :)
Hosszúra nyúlt karácsonyi vendégségbe járásunkat már jóval Karácsony előtt, december 18-án elkezdtük Csepelen. Egy pici fácskát megelőlegeztek az ünnepi hangulat kedvéért, sőt, ünnepi asztal is volt adventi koszorúval. Megörvendeztettek engem egy playmobil hadsereggel, és mi is készültünk meglepetésekkel Rékusnak és Timcsinek. Volt egy közös kalandunk is, ugyanis elmentünk együtt életem első Halász Judit koncertjére, amit eleinte nagyon élveztem, aztán hevesen vágyni kezdtem egy saját gitárra, és mivel nekem nem volt, ott el is romlott a kedvem... :( (Ez a hiányosság születésnapomon orvosolva lett.)
Ezután az óvodai ünnepség következett Sümegcsehin, ahol nagyot alakítottam. Én játszottam el Télapót egy rövid kis mesében, mely a hérom fenyőfáról szólt. A hatalmas karácsonyfa alatt pedig megtaláltuk azokat a játékokat, amiket közösen kértünk a Jézuskától. Csupa móka, játék és kacagás az életünk. Szeretek ovis lenni!
A téli napfordulót Anya hastáncos csapatával ünnepeltük. Volt nagy pörgés, sütihegyek, de a lényeg, hogy Zsolti bácsitól kaptam ajándékba egy TMNT-figurát. Az nagyon kafa volt.
A Szentestét hármasban töltöttük drága szüleimmel, de előtte még el kellett mennem Apával járőrözni, közben Anya szomszédolt, és amíg nem voltunk itthon, a Jézuska meglepett minket egy szép fácskával és még néhány meglepetéssel... Mikor hazaértünk már szépen fel volt díszítve minden, égtek a gyertyák, és én azt kiáltottam: "Én hiszek ám a Jézuskában!"
Anyával titokban készültünk egy kis meglepivel Apának, és az előre elkészített kellékek segítségével rövid betlehemi történetet adtunk elő. Osztatlan sikert arattunk. :) (Nálunk már hagyomány, hogy minden évben valami rövid kis műsorral készülünk.) Ezután csendesen, csillagszórósan telt az este, örültünk egymásnak és új kincseinknek.
Másnap már indult a nagyszülőlátogatás-sorozat, ami eltartott egészen Szilveszterig. A sort ugyanis Mohácson zártuk Éva mamáéknál.
De az ünnepség-sorozatnak ezzel nem lett vége, mert ezzel a lendülettel, Mohácson el is kezdtük a születésnapom megünneplését, ami persze egyet jelent a folyamatos ajándékzáporral, finomságok majszolásával, kacagással és sok játékkal. --- Folytatás a következő bejegyzésben...
Utolsó kommentek