A születésnapomat idén szűk családi körben ünnepeltem. Azért még így is akadtak bőven uncsitesók, nagybátyó és egyéb rokonok... :)

A szülinapi bulim szombati napon volt, hogy a "pesti rokonaink" is részt tudjanak venni (a mohácsiak már szilveszterkor megköszöntöttek, ők kezdték a sort). - Így sajnos idén is lemaradt Apa a tortagyújtásról. Én meg csak kapkodtam a fejem. Csak jöttek a vendégek, hozták a sok meglepit, nagyon eltalálta mindenki, mivel lehet nekem nagy örömet okozni. Csupa olyan ajándékot kaptam, amire már régóta vágytam. Kaptam például gitárt, serif-felszerelést, egy csomó legót, kardot és efféléket.

A tortámat Móni néni készítette, egy aranyos kisfarkas volt rajta marcipánból. A tüzijáték még felejthetetlenebbé tette, meghatódottan néztem. Fincsi is volt, bár nagyon nem értem rá eszegetni, annyi volt a játék és a játszótárs. :)

Anya szépen feldíszítette a lakást, lufik és színes girlandok mindenütt. (Akkor még a karácsonyfánk is megvolt.) Rékus segített Anyának elkészíteni a Boldog születésnapot!-feliratot színes papírokból, ő ugyanis már pár nappal korábban érkezett hozzánk vendégségbe, és nagyon jól éreztük magunkat együtt. A végén már untam kicsit a lányos játékokat, ő meg a fiúsakat, de azért jó volt, hogy itt volt.(Február végén én fogok menni pár napra hozzájuk!)

A pajtásaimmal készítettünk csoportképet, de azért elárulhatom, hogy felnőttek is voltak szép számmal, csak Anya elfelejtette dokumentálni. :)

A buli végére Apa is megérkezett, megkóstolt ő is mindent, és elmeséltette a kalandokat, amikről ő lemaradt.

De aztán az igazi születésnapomat, a január 8-át már együtt töltöttük!

Mivel pont aznap ünnepelné Wass Albert is az ő 104. születésnapját (Bizony, ugyanazon a napon születtünk, ahogy Elvis Presley-vel, David Bowie-val és Stephen Hawkinggal is...), elmentünk hát Szigligetre kedvenc helyünkre, gyújtottunk egy mécsest a Wass Albert-emlékműnél, és ettünk egy fincsi desszertet a Bakos Vendéglőben.

Persze az ünnepség-sorozatnak ezzel még mindig nincs vége, ugyanis hétfőn az oviban is megünnepeltek engem, ami nagyon jól esett, egészen megvidámodtam tőle, aztán a következő pénteken a zalaszántói barátaim látogattak meg: Tardos, Karsaly, Koppány és Zalán. - Én már többször jártam náluk, és mindig jól éreztem magam, de ők most jöttek először. El voltak ájulva a fegyverkészletemtől... (Még egy titkos panelem is van elrejtve a szobámban...) Nagy halom palacsintával vártuk őket, mert tudjuk, hogy nagyon értékelik. Sajnos az anyukájuk, Csenge hamar elfáradt, korán leléptek, de remélem, hogy még sokszor eljönnek hozzánk.

Másnap, szombaton Beáka és Tomi volt a vendégünk, ők zárták a születésnapi köszöntők sorát. Bea mindig elbűvöl engem, annyira tudja, minek örülök... Forgótáras pisztolyt kaptam (kb. 48-lövetű...), meg szétesős-báránykát (a kosomnak lett végre egy felesége), és még kalózhajót is építettünk (Apa volt a hajóács). Mi is készültünk nekik meglepivel, ugyanis Lego-versenyt rendeztünk. A három fődíj csokoládé volt, természetesen az első helyezetté a legnagyobb. Készítettünk három szép érmet, amit majd büszkén lehet mutogatni. Természetesen én voltam a bíró, a zsűrielnök és a nagyfőnök egyszemélyben. Lego-egységcsomagokból kellett terepjárót építeniük a versenyzőknek. Anya volt a leggyorsabb, de helyezést nem ért el - ő dokumentálta az eseményeket. Apa a dögös fekete terepjáróval elvitte a fődíjat, Bea az ezüstéremmel és a kedvenc csokijával gazdagodott, és még Tomi is letaszította Anyát a dobogóról egy zöld járgánnyal, ami még extra-platóval is fel volt szerelve. Az eredményhirdetés és a taps után jöhetett a tiramisu-torta (ami szép volt, míg egyben volt, aztán már a kanál segített csak rajta...), és a bor. Utóbbitól kissé megszédültem, de megjegyeztem egy életre, hogy nem szeretem a bort... :) Mindenesetre a Lego-party olyannyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk, hagyományt teremtünk belőle.

- Ennyi ünneplés után most jöhet egy kis pihenő időszak, amibe azért belefér pár farsangi mulatság, aztán belevetem magam a névnapom megünneplésébe... :)))))