Nagyon nem akartam elmenni, mert a keresztelőről először csak annyit tudtam meg, hogy ott nagyon jól kell viselkedni, és csendben kell maradni. Utána azt is megtudtam, hogy ünneplőbe kell öltözni, ami nem túl "kémelnyes", de ettől csak még rosszabb lett... Csak az vígasztalt, hogy Tomicivel játszhatok majd.
Végül nem is volt olyan szörnyű. A templom előtt a téren játszva várakoztunk, aztán bementünk, és a templom hatalmas volt, zenés mise volt sok fiatallal, és minden nagyon érdekelt. A kisbabák és a rokonok gyűrűjében simán elfértünk, végignézhettük az egész szertartást. A pap bácsi mindenféle titkos jeleket rajzolt a babák homlokára, leöntötte szegényeket vízzel (többen fennhangon tiltakoztak), furi dolgokat mondott és ismételtetett el a keresztszülőkkel, aztán végül adott ajándékba egy gyertyát és egy lapot. Nem volt hosszú, és nem is unatkoztam. - Utána a fényképezkedés, na az már kihagyható lett volna. :)
Az ünnepi ebéd Bárban volt, és finom volt minden, de nem nagyon voltam éhes. Sokkal jobban érdekeltek az óriás lufik és az új dudám, amit egy kedves nénitől kaptam a keresztelő után.
Na és ezután következett a nap fénypontja: hazasétáltunk, gyorsan átöltöztünk, és végre felavathattam Tomici új játszóterét: mászót, csúszdát, hintát, lógadzkodót, nem feledkezve meg persze a motorról sem!
Ha kimelegedtünk vagy megszomjaztunk, csak bementünk, és folytattuk a mókát tovább a benti kincsek között. Kiváló program volt, nem is értem, miért nem kezdtük rögtön ezzel a napot! :)
Másnap reggeli után már vissza is kellett jönnünk Sümegre, igen rövid mulatság volt ez, de már nagyon várom a nyarat, amikor több időt is tölthetek majd Mohácson, és talán Tomici is eljön majd hozzám pár napra nyaralni... :)
Utolsó kommentek