Balatonkenesén július 16-20.
Összefoglaló a Keiko honlapján.
Ez volt az első olyan tábor, amiben végig részt vehettem. Zoárddal mi voltunk a legifjabb harcosok, mi még vehettünk igénybe szülői segítséget, amikor kellett. Jövőre talán már önállóan is mehetek táborba. (Valahogy le kellene rázni Anyát - örökké megmondja, mit csináljak...)
Henrik barátommal a Fekete Sereget erősítettük, igen sok csatát vívtunk, és hát természetesen meg is lett az eredménye: fényes győzelmet arattunk! Sivatagi bázisunkat hősiesen védelmeztük, időnként ki-kicsaptunk, portyáztunk, területeket szereztünk, párbajoztunk - szóval mindent nagyon jól csináltunk. Éltesebb korú vezéreinktől sokat tanultunk, és ők is mindig számítottak ránk. Tökéletes összhangban harcoltunk vállvetve.
No persze az is igaz, hogy a harcos akkor teljesít jól, ha megfelelően odafigyel az étkezésére (nyáron nagy szükség van sok energiadús táplálékra, mint pl. a fagyi és a csokoládé), sokat pihen (pl. a Balaton-parton heverés is ilyen feladat), és nem utolsó sorban könnyed harci játékokkal (úszás, strandfoci, futás, reggeli torna, birkózás, késdobálás...) edzi magát. A szellemi gyakorlatokra (meditálás, költészet) is nagy hangsúlyt kell fektetni, különösen békeidőben.
Elmondhatom, hogy a szamurájtáborban széleskörű harci kiképzést kaptunk. Jövőre is ott a helyem!
Utolsó kommentek